Blog
Respirációs ráta, avagy a légzésről pár gondolat
Aki edzett más Suunto órával, és letöltötte az edzést, a számos adat mellett találkozhatott a Respiration Rate fogalommal. Magyarul Respirációs (lélegzési) Ráta. Ez már haladó felhasználóknak való, jóval túlmutat az "egyszerű" pulzus mérésen. Ahhoz, hogy mindez érthető legyen, át kell futnunk alap fogalmakon. (Pláne, hogy többen jelezték, hogy - törekvéseim ellenére - még így is túl tudományos a legtöbb blog bejegyzés.)
A tüdő feladata, hogy oxigénnel lássa el a szervezetet, és a képződött szén-dioxidot leadja a levegőbe, eddig egyszerű. Hogy ne szálljak el, kihagyom a funkcionális anatómia részt, ami most következne!
A légzés két részre osztható: 1) külső légzés, ami nem más, mint a tüdőben végbe menő gázcsere, és a 2) belső légzés, ami a nagy vérkör keringése során jön létre, szállítva a szövetek között az oxigént és gázokat. Alapvetőn mellkasi és hasi légzést különböztetünk meg, függően attól, hogy nyugalmi vagy terhelési állapotban vagyunk. Itt mindjárt be is jön a képbe a terhelés, vagyis jelen esetben az edzés. Ilyenkor a mellkasi légzés dominál, amibe besegítenek belégzéskor a külső bordaközi- és a fűrészizmok, kilégzéskor a belső bordaközi izmok, és a hasprés által az ágyékizom és a széles hátizom is. Szóval elég sok izomról van szó, amik edzése sokat javíthat a teljesítményen. Igen, nem csak a futáshoz, kerékpározáshoz vagy úszáshoz szükséges izmokat érdemes edzeni, mindez igaz a légzésben résztvevő izmokra. Számos eszköz áll rendelkezésre, az olcsóbb POWERbreathe-től a drága és nagyon profi Spirotiger-ig. A légzésben segédkező izmok edzésével kitolhatjuk ezen izmok fáradását, növelhetjük a hatékonyságukat, ami azt jelenti, hogy mindezen izmok kevesebb oxigént használnak fel a működésükhöz, ezáltal több oxigén jut a többi izomhoz. Intenzív légzéskor ezek az izmok a teljes felvett oxigén mennyiség 10-15%-át használják fell a működésükhöz. Jó hír, hogy csupán rendszeres állóképességi edzéssel már jelentősen lehet javítani a be- és kilégzésben részt vevő izmok hatékonyságán, valamint a percenkénti pulzus szám is csökken.
Nézzünk meg egy tanulmányt: Új-Zélandi kutatók, elvégeztek egy kutatást, melyben 8-8 amatőr futót vizsgáltak, egyik csoport napi 30 belégzést végzett maximális ellenálláson (power breathe) míg a másik szintén 30-at minimális ellenálláson. Ez 4 hétig tartott, miközben egy edzés programot is követniük kellett, heti háromszor: 5x1000m, 3x1600m vagy 20 perc futás. A maximális ellenállást használók az 5000m-es teszten 4,3% javulást értek el, míg a másik csoport 2,2%-ot. Máskor úszókat vizsgáltak, akik szintén jelentős javulást értek el a POWERbreathe használatával.
Hogyan mérhetjük a légzési funkciókat vagyis a vitálkapacitást (VC)? Komolyabb laborok fel vannak szerelve spirometriás vizsgálatra alkalmas eszközökkel. Ezek a maximális belégzés után kilélegzett levegő mennyiségét mérik, ez a VC érték. Mérési módszerek, értékek:
- Tiffeneau- Pinelli féle eljárás vagy időzített vitálkapacitás mérés (FEV1)
- Mav. Érték (maximális akaratlagos ventilláció mérése nyugalomban és terheléskor)
- Spiroergografia
- Légzési ekvivalens
- Megnyugvási hányados
- Oxigénpulzus
- PWC170 érték
A maximális oxigén felvétel a kor a nem és a testsúly alapján változik. A levegővételek száma nyugalmi állapotban egy átlagos 70-75 kg súlyú férfi esetében 12-17/perc. A légvétel térfogata pedig 500-700ml. Értelemszerűen terhelés alatt a növekszik a lélegzet vételek száma, és mélysége, felnőtteknél egészen 60/percig, amikor is a hatékonyság már nem növekszik tovább.
Nézzük meg a vitál kapacitást különböző sportágakban:
Vitálkapacitás (l) | Időzített vitálkapacitás (l) | |
VC | FEV1 | |
Triatlonista férfi | 6,05±0,92 | 4,87±0,54 |
Triatlonista nő | 4,74±0,45 | 3,78±0,53 |
Úszó férfi | 6,70±1,04 | 5,39±0,88 |
Úszó nő | 4,73±0,79 | 4,62±0,64 |
A FEV1 (FEV 1%) érték az 1 mp alatti vitálkapacitást jelenti, ami jellemzően az össz. kapacitás 80-82%-a. Ez azt jelenti, hogy a maximálisan belélegzett levegő mennyiség nagy része a kilégzés első másodpercében elhagyja a légutakat. Nagy állóképességet kívánó sportágakban ez az érték meghaladhatja a 90%-ot is. Ha 50 alatti értéket mérünk, az kóros elváltozásokra utal, mint pl. asztma.
Kanyarodjunk vissza a lélegzetvételhez. Ennek értéke mérhető spirometriás eszközökkel, vagy kiszámolható a pulzus variabilitás alapján (HRV). Nem kell megijedni, ez utóbbit a program (Movescount) elvégzi helyetted! Vessünk egy pillantás arra, mi alapján történik a számítás. A két R-R csúcs közötti érték fejezi ki a HRV értéket.
Egyébként a HRV-ről később még szó lesz, egy külön cikkben. Viszont a megértéshez érintenünk kell a témát. Mivel a be- és kilégzés hatással van a pulzusra, ezáltal a HRV értékre is, a légzési ritmus már kiszámolható az adatokból.
Edzés közbeni respiráció adatok egy aerob jellegű futás közben:
Mindez közel 1.5 év alatt felépített kemény munka eredménye, ahol a kiinduló állapot 6:15-ös tempó volt 150-es pulzus környékén, kb 2.8 mmol/l laktát érékekkel, és mostanra elértük a stabil 5 perces tempót ugyanilyen pulzus értékek mellett, 2 mmol/l laktát mellett. Jól látszik, hogy a légzési ráta átlagban 25, és a pulzus is stabil.
Egy sokkal intenzívebb, kerékpáros ergométeres edzés alatt mért értékek:
Az első képen csak magában a légzési ráta látható. Átlag 37, a csúcs 71. Mi történt itt valójában? Ha össze vetjük a HRV értékekkel, jól látszik, hogy miként mutatja meg a pulzus variabilitás a légzési értékeket.
És hogy mindehhez milyen teljesítmény társult? Nézzük meg az edzés egy adott pillanatában hol tartottunk.
Az oxigén felvétel és a légzési volumen (per perc) fontos aránypár a teljesítmény diagnosztikában. Ezek aránya adja a respirációs ekvivalenst (RE). Normális, alacsonynak nevezhető terhelésnél az RE 25-27 között van, ami stabil metabolikus szituációra utal. A terhelés során az RE el kezd emelkedni, és 29 körül a légzés már nehezebbé válik, itt az energia előállítás anaerob része el kezd dominánssá válni. Megszűnik a steady state metabolizmus, és a glikolízis emelkedik. 29-es érték felett már egyértelműen anaerob anyagcsere folyamatok zajlanak.
Hogyan értelmezd az adatokat? Érdemes mindig hasonló edzéseket összehasonlítani. Ha mondjuk a tempó ugyanaz de a légzési értékek alacsonyabbak, akkor nőtt a hatékonyságod.
A VO2 érték (maximális oxigénfelvevő képesség) az úgynevezett vita maxima terelés - mint pl. lécsőteszt - során mért fontos paraméter, alapvetően az aerob kapacitás mutatója. Mik befolyásolják ezt az értéket:
- az izmok oxigén felvevő képessége
- a keringés oxigénszállító kapacitása
- a légzőrendszer
- függ az életkortól, nemtől, és edzettségtől
A VO2max értéket a labor szoftverek kiszámolják, íme egy példa:
- teljesítmény az IAS-en (Individuális Anaerob Küszöb) : 198 watt (2.27 watt/kg)
- pulzus az IAS-en: 134 BPM
- maximális oxigénfelvevő képesség: 4,28 l/perc
- relatív maximális oxigénfelvevő képesség: 49,3 l/perc/kg
A VO2max kifejezéssel gyakran "dobálóznak". Úgy tűnhet ez határozza meg a tehetségedet és a benned rejlő képességeket a sport terén. Túl van értékelve, mert nem féltétlenül a legmagasabb VO2max-al rendelkező sportoló a legerősebb. Legfőképp, nem ez az egyetlen és legfontosabb limitáló tényező. Sokkal fontosabb, hogy mennyi energiát tudsz aerob energia folyamatok mellett előállítani. Nem szabad abba a hibába esni, hogy csak egyes paraméterekre koncentrálsz az edzésen, mint a VO2max. Számos tanulmány született arról, milyen edzés típusokkal tudod maximalizálni ezt az értéket, de nincs "csoda" vagy titkos edzés módszer. Inkább meg kell vizsgálni, hogy az oxigén útja során mely a gyenge láncszem, és azt kell erősíteni. Respirációs korlátok, izomzati korlátok, kardiovaszkuláris korlátok?
Így utólag visszaolvasva nem sikerült a célom, és megint elszálltam, de ez van, ha belelendülök!
Most megvizsgáltuk a respirációs korlátokat, a következő részben a kardiovaszkuláris korlátok jönnek.
Felhasznált irodalom: