top Best Vibrators for Every Personality Type Good Adult Toys at adultfameclub kinds of vibrators cheap vibrater strap on videos vibrater bedroom toys bondage gear women toys toys for adults vibrators for women g spot vibrator
Az érem másik oldala
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

Blog

Az érem másik oldala

A korábbi száraz és tudományos írásaim után jöjjön most egy beszámoló - ami sorozat lesz - egyik kedves tanítványom felkészüléséről a 24 órás EB-re. Legalább a másik oldalt is megismeritek egy kicsit, nem csak az én, sporttudomány iránti, megszállott eszmefuttatásaimat. Kakas László beszámolója:

1. RÉSZ
A SZERVEZÉS

 

2014 őszén egy jól sikerült ultra versenyes év után, mikor megláttam ennek a rendezvénynek a kiírását (http://www.24hfinale.com/) , komolyan elgondolkodtam, hogy megmérettetem magam egy külföldi 24H versenyen is. Ennek oka egészen egyszerű, mivel kb 10 pilótát tudnék felsorolni kis hazánkban, aki komolyan nyom/nyomott már ilyen távot. Ebből pedig 3-5 versenyző az, aki 1-1 versenyre eljön és sikerül egy jót meccselni. Nincs itthon igazán nagy mezőny (maraton hosszútávon sem sajnos…), és egyébként is, kellett egy kihívás idénre.
Összehasonlításképpen ezen az olasz EB-n csak a szólósok lesznek vagy 100-an, ezért a lebonyolítás is eltér majd, mivel a szóló-duó egységek számára péntek-szombat lesz a versenynap, míg a csapatoknak a szokásos szombat vasárnap. 2012-ben ezen a helyszínen már rendeztek egy VB-t a WEMBO égisze alatt. Ez a szervezet, lényegében a 24H szólósok rendezvényeit tömöríti (Olaszország-Ausztrália-Skócia az alapítók), de idén pld USA is otthont ad az eseménynek.
Létezik tehát olyan mezőny, ahol csak olyan 24H szólósok indulnak annyian, mint mondjuk itthon egy maraton hosszú távján.
Mivel eddig soha nem volt edzőm, úgy gondoltam, hogy itt az ideje keresni egyet, mert erre a versenyre komolyan rá kell készülni! Nem lehet, csak úgy „rutinból” elmenni, ahhoz túl messze van és túl sokba kerül.
Itthon két edzőt ismerek, akinek van már ilyennel tapasztalata. Lőrincz Olivér és Szöllőssy István. Mindkettőjük kiváló szakember, meghallgattam pár előadásukat, olvasgattam, illetve figyeltem a felkészített versenyzőiket is. Mégis mi alapján döntöttem, kérdeznék sokan rögtön? Egyik Bringaexpon nyertem egy bringa beállítást, még 2008-ban, amit akkor még CSC-s színekben végzett el nekem István és valahogy megtetszett az akkurátus precizitása, ahogy a cipő stoplijától szisztematikusan végignézett, lemért mindent. Talán ennek is volt köszönhető, hogy abban az évben rögtön megnyertem az első 8H-t itthon. A másik ok pedig Bándli Szabi volt, akivel meccseltem Csillebércen a 24H-n. Akkor ő ott nyert, én pedig 3. lettem. Hihetetlen tempót ment végig, nem értettem, hogy lehetséges ez?
Ma már tudom, hogy kőkemény edzésmunka áll mindezek mögött!
Szó szót követett és november végén el is kezdtük a közös munkát Istvánnal. Egyelőre az EB-ig irányoztunk elő egy 6 hónapos etapot, azután pedig meglátjuk. Mivel István a wattmérés nagy tudora, jól jött, hogy sikerült olyan eszközöket beszereznem Szigethi Zoltán szponzoromtól (http://www.sarisrack.hu/) , melyek képesek monitorozni folyamatosan az elvégzett edzésmunkát. A SARIS bringás tartók mellett Cycle Ops és Powertap termékeket is forgalmaz (https://www.sariscyclinggroup.com/) . Mivel támogatja a FOCUS csapatunkat is, ezért rögtön elvállaltam a „tesztpilóta” szerepét. A tapasztalatokról majd a következő részben bővebben írok!
Edző és computer-wattmérős görgő, kerékagy már van, nézzük, mi kell még. Mivel Bereczki Laci már eddig is nagyon sokat segített HIGH5 termékekkel az elmúlt években, rögtön hozzá fordultam és biztosította a szükséges „tápanyagokat”. (http://high5.hu/). Edzéseken folyamatosan tesztelem is őket, mivel tudnom kell, mire hogy reagálok. Adtak sok jó ötletet is korábbi ultra versenyzőik tapasztalatai alapján, meglátjuk, nálam melyik lesz a „befutó”!
A bringa maradt a tavalyi szett egy kis vázfrissítéssel, illetve villatuninggal. Ezekben nagy segítséget kaptam fő támogatónktól a (FOCUS-tól ) és a srácoktól (Tomi és Peti a két bringamágus :) )
Természetesen a wattmérős agyat be is kellett fűzni egy könnyű kerékbe, melyet a Radwelt épített nekem Mattersburgban. Folyamatosan gyötröm a cuccot terepen, eddig bírja a kiképzést :), köszi Csabi!
A legjobb egy ilyen nagy versenynél, hogy minél többen hallanak róla, annál többen lelkesednek be és próbálnak segíteni. így jött Benedek Tomi is, akit mindenki csak Benjo-ként ismer, de valójában ő Tom Ritchey magyar kiadása :) . Neki köszönhetem a Biotech táplálék kiegészítőket, melyeket edzéseken használok.
Persze ezt a sok támogatót meg is kell mutatni valahogy. Motován Miki csapattársunk, illetve egy szintén baráti kapcsolat jóvoltából -Kömöz Robi- már kis matricák mutatják a bringán, hogy milyen sokan akarják, hogy jól sikerüljön ez a 24H EB!
Év végén megjelent egy közlemény az EB oldalán, hogy már csak szólóban van hely, ezért elég korán eldőlt, hogy menni kell. A nevezésben a csapatom a FOCUS TEAM HUNGARY segített, amit igyekszem meghálálni!
Utoljára hagytam, de vele kellett volna kezdenem, hiszen a bátyám lesz az, aki végig segít majd a versenyen és nem hagy majd aludni :) . Team manager-edző-support-időmérő, konkrétan egy komplett boxutca egy személyben! Az első telefon neki szólt, mikor először kipattant a fejemből ez az ötlet, hogy tud-e jönni? Mivel elég sok ilyen versenyen segített nekem, ezért már szinte telepatikusan kommunikálunk, ránézésre tudja, mikor mi kell, pedig néha még én sem tudom :)
Ostort hoz, ezt már megígérte :) .
Mivel várhatóan nagyon sokan lesztek kíváncsiak a verseny állására, ezért most a sűrű programja mellé még kap egy helyszíni közvetítő szerepet is és körönként szolgáltatja majd az infókat a verseny ideje alatt.
Némi utánajárással már a szállást is sikerült elintézni. Nincs más hátra tehát, mint előrenézni és készülni a nagy (talán életem legnagyobb) megmérettetésére.
Következő részben jövök a „kínzóeszközökkel” és a tapasztalatokkal!
Addig is HAJRÁ!
KakLac
Herr Hahn Solo :)

 

Az eredeti cím: http://www.mtbsopron.hu/kaklac-24h-s-europa-bajnoksagra-megy/

 

2. RÉSZ
AZ ESZKÖZÖK

Cikksorozatom (I. rész) következő részében lássuk azoknak az eszközöknek a bemutatását, melyek a felkészülésben segítenek!
Tavaly ősszel történt, mikor egy munkakapcsolatból egyszer csak szponzoráció kerekedett, de nem is akármilyen. Szigethi Zoli a GIRA magyarországi képviseletének vezetője azzal keresett meg, hogy szeretné, ha kipróbálnám pár termékét, amit most kezdett el forgalmazni. Zolit jól ismerem, mérnökként mindig rendszerben gondolkodik és ezt most is hűen követte. Mivel intelligens épületfelügyelettel foglalkozik, mi sem volt természetesebb annál, hogy a bringájára is telepítsen egy olyan rendszert, amivel mindent képes monitorozni.
A már említett amerikai cég (https://www.sariscyclinggroup.com/) egy komplett szegmenst lefed a bringaszállítástól, egészen a teljesítménymérésig. Amikor megkaptam életem első professzionális görgőjét és a hozzá tartozó kerékpáros computert, lényegében az volt, ami megadta a kezdő lökést ahhoz, hogy elinduljak a 24H EB-n.
Most szeretném bemutatni pár szóban azokat a típusokat, melyeket használok. Ezek mindegyike a Bringaexponis látható, kipróbálható volt. Saját tapasztalatokról (jó-rossz) egyaránt írok, mivel most nem egy fizetett hirdetésről beszélünk, hanem tényleges használatról. Ha valakit ennél mélyebben érdekelnek bizonyos dolgok, bátran keressetek és kérdezzetek! :)
A Power Beam Pro Trainer görgő az egyik csúcsmodell és ebből fakadóan a képességei is rendkívüliek. Mindenképpen javasolt hozzá beszerezni egy Power Tap Joule GPS+ computert, de ha valakinek ANT+ kompatibilis eszköze van, azzal is használható. A teljességhez hozzátartozik még a Power Agent szoftver is, amivel USB porton keresztül letölthetők az adatok a computerből. Mivel wattmérős a görgő, ezért kell neki 220 voltos csatlakozás is, hiszen csak így tudja fékezni a beállított értékre az ellenállást és itt a lényeg! Mindezt annyira finoman és átmenet nélkül teszi, hogy észre sem lehet venni.
A szoftveren megírható (kb egy pár soros excel tábla) a napi edzésprogram. Beírjuk a watt célértéket és az időtartamot, majd átmentjük a computerre. A görgőt minden használat előtt célszerű kalibrálni, hogy minél pontosabb legyen a mérés. A kazánházi edzéseim alkalmával tapasztaltam, hogy a hőmérséklet ingadozás, hatással van a görgőre is. Nem mindegy neki, hogy 17, vagy 23 fok van a szobában. A bemelegítő tekerés után, a résztávok előtt, ha megint kalibrálunk egyet, akkor biztosak lehetünk a jó mérésben. Ha hagyjuk a kiindulási kalibrációt, akkor 10-20 watt is lehet az eltérés. Ez igazából minden görgőmárkára igaz egyébként…
Célszerű beszerezni spéci görgőzős gumit, mert az egyrészt sokkal jobban tapad (nem csúszik meg a görgő), másrészt csendesebb is. Én hagyományos aszfaltos gumival használtam. Célszerű mindig ugyanazt a gumit feltenni tisztán és ugyanazt a keréknyomást használni. Mivel a súrlódást állító tekerő racsnis, a rászorítás mértéke konstans.
Természetesen vezeték nélküli sebesség, pedálfordulat szenzorok is vannak, illetve a klasszikus mellkaspánt a pulzusméréshez. Utóbbi képes wattot is mérni, ha épp nem görgő, vagy wattmérős hátsó agyról jön az infó.
Egy tipikus 250 wattos edzésnél is célszerű olyan áttételt választani, ahol legalább 35-40 km/h a sebesség. E felett pedig már inkább 50 km/h, vagy magasabb áttételt kapcsoljunk. Ennek az oka, hogy mivel ez a görgő súrlódással adja át az ellenállást, folyamatosan fékezi a gumit. Ha nincs kellően beforgatva a lendkerék, akkor (főleg a hagyományos gumival) többször megcsúszik az alacsony fordulaton és egy idő után annyira lefékez (a gumicsúszás tulajdonképpen hiba a görgő értelmezésében), hogy lefulladhatsz tekerés közben. Mindez azonban egy nagy áttétellel megoldható. Nem kell aggódni a pedálfordulat miatt, mivel szinte bármilyen pedálfordulathoz hozzáigazítja a watt célértéket és mindezt fokozatmentesen teszi! 250 watton tekerhetsz ugyanabban a sebességi fokozatban 80-as, vagy 115-ös fordulaton is, a görgő minden esetben ugyanúgy 250 wattot „húz” hátul.
Van pár kiegészítő, amivel még jobb lehet a használat, ilyen a gumiszőnyeg, vagy az első kerék alátét. Előbbi meggátolja az izzadság beszívódását a padlóburkolatba, utóbbi pedig kiküszöböli a hátsó kerék megemelésével járó szintkülönbséget (http://www.cycleops.com/catalog/accessory)
Az előre beállított edzésprogramban az a jó, hogy nem lehet „sumákolni”, mivel edzés közben nem módosíthatóak az értékek, maximum átugorhatók az egyes etapok. Ha kicsit szabadabban akarunk tekerni, vagy például azonos pulzus tartása mellett akarjuk látni, hogy edzés végére mennyit fáradtunk, akkor lehetőség van arra is, hogy manuálisan adagoljuk az ellenállást. Erre 10 wattos lépcsőkben van mód. Állítás után itt is fokozatmentesen húzza rá a görgő az ellenállást.
Beprogramozható egy komplett lépcsőteszt is akár, de lehetőség van az un. frekvenciapiramisra is. Utóbbinál célszerű manual slope (kézi lejtés megadása) módba váltani. Az volt ugyanis a tapasztalatom, hogy egy 130 wattos ellenállásnál 150-es pedálfordulaton már nem tudta lekövetni a computer a görgőt. Viszont, ha manual slope-ot választunk, akkor fokozatosan húzza rá az erőt, minél nagyobb fordulaton tekerünk és hibamentesen jönnek az adatok.
Szabadtéri edzésnél MTB wattmérős hátsó agyat használok (http://www.powertap.com/product/powertap-disc-hub) melyet ugyanúgy össze kell párosítani a computerrel, mint bármelyik görgőt, vagy szenzort. A mellkaspánttal összevetve sokkal precízebb értékeket ad, ami érthető, hiszen a pánt a pulzus mozgása alapján próbálja lekövetni a leadott teljesítményt, ami köztudottan késve „jelzi”, követi a terhelésváltozást. Mivel a hátsó agy mér, így a letöltött adatokból akár a hajtáshatékonyság is levezethető az edző által.
A computer GPS alapon működik, így letöltéskor rögtön láthatjuk alatta a térképet (pld Stravara feltöltve), illetve megnézhetjük a sebesség, pedálfordulat, watt, pulzus görbéket is egyidejűleg. A lementett adatot napi szinten küldöm az edzőnek, aki ezeket kielemezve állítja össze a következő heti programot. (https://www.strava.com/activities/286761542) A mellkaspántot minden edzés után érdemes kimosni (egy zokniba rakva akár gépben is…), mert a sós izzadtság miatt téves mérés is előfordul. Ilyenkor vagy leesik, vagy nagyon kileng a pulzus, mint a fent linkelt példán is látszik. Ez szintén egy tipikus jelenség a pántoknál…
Mivel már 8 órás edzéseim is vannak (https://www.strava.com/activities/293016494) , hamar a computer akkukapacitásának végére értem. A GPS nagyon szívja az erejét, ezért kb 6 óra az, amit még elbír egy töltéssel (USB adatkábelen tölthető akár gépről is). A legutóbbi 10 órás versenyen viszont leteszteltem egy kis külső akksival, amit a letöltő kábellel rákötve az órára szinte korlátlan mennyiségű energiát nyertem a computer számára. Aki hasonlóan hosszút teker, érdemes egy ilyenre beruházni!
Ezek az eszközök nem olcsóak, nekem sem lennének, ha nem támogatásként kaptam volna őket, viszont úgy gondolom, hogy a hatékony edzéshez és főleg az edzéstervezéshez, edzővel történő kommunikációhoz elengedhetetlenek. Persze vannak alacsonyabb képességű típusok is, mindenkinek az céljaihoz mérten ki kell választania, hogy melyiket érdemes megvennie.
Fontos elem még a bringatartó is, amit már majd egy éve használunk a csapatban. Három típust kaptunk, de a teljes paletta itt megtekinthető: http://sarisrack.hu/
A vonóhorgos verziókat kifejezetten szeretjük, mivel a váz érintése nélkül akár 3 bringa is felfér és közben belül gazdaságosan utazunk :) Másik nagy kedvenc a Gran Fondo, ami nem takarja ki a rendszámot és a világítást, ezért külön kiegészítő lámpa sor nélkül is használható.
Táplálék kiegészítők
Az edzéseknek természetesen van egy másik oldala is, ez pedig a regenerálódás, pihenés. Olyan ez, mint a zenében a szünet, ami szintén egy hang. Ilyenkor kompenzál a szervezet és próbál felkészülni a következő edzésre, stresszre. Nagyon nem mindegy, hogy mennyi ez a regenerálódási idő. Mikor elkezdtem az edzéseket, pár hét után nálam is jött az egyik izomlázból a másikba esés esete. Ilyenkor jó az edző (Szöllőssy Isvánhttp://edzo.info.hu/) aki abban is segít, hogy milyen táplálék kiegészítőket érdemes használni.
Mivel én soha nem szedtem ilyeneket, alapvetően ellenálltam, de aztán kipróbáltam és láttam, hogy sokkal hamarabb regenerálódtam. El kellett jutnom odáig fejben, hogy az a mennyiség, amit most a felkészülés alatt tekerek, már jóval több, mint egy normál igénybevétel. Ha nem szeretném kinyírni a szervezetemet rövid úton, akkor segíteni kell neki, hogy alkalmazkodjon ehhez a terheléshez. Ebben nagyon jó segítség a Biotech termékei, amit Benjo-n keresztül szerzek be.
Elsősorban aminosavakat (BCAA, Glutamin) használok, de fontos még a multivitamin és a vas is, mivel kicsit alacsony a hematokrit szintem. A legutóbbi 10 órás előtt ittam még Arginint, ami szintén jó hatással volt a könnyű lábakra.
Edzés közben, után ugyancsak hasznos az izotóniás italok alkalmazása. Nálam eddig a HIGH5 vált be a legjobban. A géljeit kifejezetten szeretem és a gyomrom is egész jól tolerálja. A „sima” Energy Source nagyon jó alap, de a hosszú igénybetételeknél már jól jön az elektrolitos vagy a 4:1-es izo. Utóbbiban már fehérje is van, viszont ezt óvatosan kell használni (nekem legalábbis), mert ha sokat viszek be, akkor a gyomrom hamar elkészül. Lacival beszélgettünk nemrég a tapasztalatokról és akkor ő azt javasolta, hogy próbáljam ki az almalevet, akár úgy is, hogy abba keverek gélt. Jelentem az almalé-meggy kiváló izotóniás ital! :) Marcaliban legalább 3-4 kulaccsal benyomtam. Kellemesen savanyú és hamar regenerálja a gyomrot. Az első 4-5 órányi izotóniás ital után már váltanom kellett nekem is és ekkor jött az alma-meggylé, majd utána a BCAA Shot, ami szintén savanyú, de jóval koncentráltabb. Ezzel a gyümölcsleves „átvezetéssel” nem volt olyan durva az ízváltás. Megint egy hasznos tapasztalat az EB-re!
Alapigazság az, hogy MINDENT edzésen/edzőversenyen ki kell próbálni, mielőtt élesben mész! Ha erre odafigyelsz, nem érhet meglepetés. Mivel egy ilyen hosszú versenyen, mint a 24H rengeteg változó van, csak így lehet csökkenteni és vagy irányítani azokat!
Következő beszámolóm már a hétvégi marcali 10H versenyről szól, addig is jó tekerést mindenkinek!
Hajrá
KakLac
Herr Hahn Solo :)

Az eredeti cím: http://www.mtbsopron.hu/kaklac-24h-s-europa-bajnoksagra-megy/

 

3. RÉSZ
A RÁHANGOLÓDÁS

Kicsit messzebbről kezdve nézzünk körbe a hazai Ultra versenyek táján.
Az eddigi éveket figyelembe véve az alábbi versenyek voltak ebben a kategóriában:
8H Mocsáros dűlő, Budapest
10H Marcali
10H Zalaegerszeg
24H Zánka
10H Gyöngyösfalu
24H Velence
Mivel mindegyiken részt vettem már legalább egyszer, arra gondoltam, miért nem lehetne ez is egy ugyanolyan sorozat, mint a hazai XCO, vagy XCM versenyek. Már 2013-ban megkerestem a szervezőket ezzel az ötlettel, kidolgozott pontozási javaslattal, de akkor még nem reagáltak a megkeresésre.
Azóta a 3db 10H megállapodtak egy közös sorozatban. Ekkor újra szétküldtem a megkeresést és láss csodát, minden szervező melléállt az ötletnek. Többszöri egyeztetés után megalakult a hazai XCU sorozat és a hozzá tartozó rendezők, versenyszabályzat.
A 2015-ös évet próbaévnek szánjuk, legfőképpen azért is, mert a fenti versenyekből a 8H és a Zalaegerszegi 10H is visszalépett, helyszín, illetve anyagi okok miatt. Mivel Harang kapacitását is lekötötték más szervezések, ezért idén Marcali, Gyöngyösfalu és Velence lesz az XCU Mountainbike Series helyszíne.
Nagyon örülök, hogy ha még csak „kicsiben” is, de végre elindult valami, amihez én is hozzá tudtam/tudok tenni abból, ami mára szinte életformámmá vált, ez pedig az ultra versenyzés.
Sokszor kérdezitek tőlem, hogy nem unalmas ez? Egy pályán körbe-körbe menni, néha 100-nál is többször? Nem, nem az! Soha nincs két egyforma kör, vagy állapot. Folyamatosan változik a pálya, időjárás, a csapatoknál a versenyzők. Igen, természetesen kell ehhez egyfajta hozzáállás, kitartás, szívósság, de ez mind megvan szerencsére. Nem tartom magam gyors versenyzőnek, még maratonon is kell néha 1-2 óra, mire felveszem az „üzemi hőfokot”. Maradt tehát az extrémebb, hosszú táv.
Honnan jött mindez? Korábban kb 10 éven keresztül túráztam minden évben egyszer egy hetet, „hátamon a váram” jelleggel, volt olyan a végén, amikor Szeged-Pécs távot egy menetben lenyomtuk. Soha nem indultam a leghosszabb kiírt távnál rövidebben egy versenyen. Az első Tisza maratonomon is rögtön bele a közepébe 110km, amiből aztán 130 lett, mert kicsit elmérődött :) .
A Salzon is a fekete póló kellett rögtön és elsőre megcsináltam, mondjuk kellett hozzá majd’ 15 óra, de meglett a 211km és a 7000m szint.
A hazai maraton sorozat persze jó versenyeket ad, de kell vmi plusz, ahol folyamatosan feszegethetem a saját határaimat. Nincs már olyan év, ami ne lenne 24H nélkül nálam.
Na de térjünk vissza a ráhangolódáshoz!
Amikor kitaláltam a 24H EB-t magamnak, mint 2015-ös kihívást, már akkor azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ami megelőzi. Rögtön adódott a 8H és 10H verseny, amiből aztán csak a Marcali maradt. Edzőmmel, Istvánnal is megbeszéltük és az edzéstervet úgy alakította, hogy ez az „edzőverseny” egy kis felmérő is legyen egyben.
Örömmel láttam, hogy az XCU sorozatnak köszönhetően már sokkal több egyéni nevező volt, bíztam abban, hogy jön valaki, akivel jót csatázunk majd.
A FOCUS csapatból két vegyes páros (Gini-Miki és Fanni-Gábor), illetve egy félfocus férfi páros (Tomi-Laci), illetve én a szólós voltunk jelen.
Mikiék már előző nap sátrat állítottak, amit nagyon köszönök, így nekem egy hajnali keléssel megérkezve már csak arra kellett koncentrálnom, hogy a reggeli zabkása maradékot még benyomjam verseny előtt.
A technika rendben volt, én is, bár nem mondhatnám, hogy sokat pihentem előző este, mert leszakadt a kipufogó a kocsimról, és 11-kor még azt próbáltam olyan állapotba hozni, hogy egyáltalán le tudjak menni vele Marcaliba. Némi MacGyver módszert alkalmazva, azonban sikerült és talán 4 órát aludtam is az ébresztőig…
Mentem egy kört a kicsit felázott pályán (előző este esett). Sokat nem változott jellegében tavaly óta, csak egy kis fahidas patakátkeléses rész került bele az emelkedő előtt. Az eső pedig kifejezetten jót tett neki, nem porolt legalább.
A rajtot megelőzően, azért szóltam Zsigának, hogy legyen egy lassú felvezetés, mert legyaluljuk egymást a „felüljárón”. Ez az ötlet jónak bizonyult, és csak a széles emelkedőn lőtték el az éles rajtot.
Mondanom sem kell, hogy az eleje nagyon bekezdett. Az előzetesen megbeszélt pulzus felett voltam magasan, hogy tudjam tartani a tempót. Mivel edzésen ennél sokkal keményebb intenzitásokon is mentem, nem aggódtam, inkább vártam. Pósfalvi Tomi vitte a prímet elöl, kb 30-40 mp-re megúszott, de még bőven látótávolságban volt. 1 óra után aztán megnyugodtak a srácok és „zónán belülre” jött a tempó. Olyannyira, hogy Zozo (Szabó Zsolt), a szögedi Életerős ifjonc is hozzánk csapódott harmadiknak.
Tomival felváltva nyomattuk elöl, néha meg-megrántva az emelkedő tetején mutattuk a másiknak, hogy van itt még erő! :)
Közben 2,5 óránál már hallom, hogy Zozo egyre erősebben lélegzik, mondtam is Tominak, hogy rántsuk meg kicsit. Kb két tempósabb kört mentünk és máris sikerült leszakítani Zsoltot. Tomi mondta is, hogy ezt nem gondolta volna…
Tovább nyomtuk a köröket, közben megérkezett a MESTER (Szöllőssy István) is, így innentől ő vette át a supporter szerepét. Rögtön mondtam is neki a pulzus és watt értékeket :) .
Tomi hajthatatlanul nyomatta elöl, ha egy kicsit előrementem vezetni, pár kanyar után visszaelőzött. Ezt nem értettem, de hagytam, nekem jó volt a tempó. A technikai kiállásoknál kölcsönösen megvártuk egymást, nem ezen fog múlni tudtuk mindketten.
4 óránál aztán láttam, hogy Tomi már kéri a koffeines frissítőt, majd kávét. Na, most jött el a pillanat, gondoltam, hiszen, ha valaki már ilyen korán kezdi pörgetni magát, akkor ott már van valami holtpont. 4,5 óránál aztán megindultam, nyomtam két-három gyorsabb kört és Tomi leszakadt. Szóltam is Istvánnak, hogy akkor kezdje mérni a rést. Körről körre nőtt az előny, végül meglett a körelőny. Ekkor megálltam én is picit öltözködni, enni-inni, olajozni és egy perc állás után, megint a pályán voltam. Innen már csak magammal versenyeztem. Igyekeztem minden olyanra figyelni, ami majd az EB-n is fontos lesz. Ez pedig az egyenletes tempó, folyamatos frissítés a tervezett menetrend szerint és a holtpontok kezelése.
A frissítés hibátlan volt, István folyamatosan hozta, amit kértem, illetve javasolta is, mit mikor érdemes. Az előtte már kitapasztalt almalé egy csodaszer volt :) . Kiváló izotóniás ital, és a gyomrot is rendbe teszi hamar. Mivel előtte azt mondta, hogy addig húzzuk a koffeint, amíg lehet, ezért elhúztam a végéig és koffeinmentesen lenyomtam az egész versenyt! Még a „végső megoldás” kólára sem volt szükség, ami komoly fegyvertény! Mindez azt jelentette, hogy az erő megvolt végig és a gyomrom is bírta.
Persze voltak holtpontok is, azok mindig vannak, de most vhogy gyorsan átlendültem rajtuk. Kiszóltam az egyik (belülről) lassabbnak érzett köröm után, hogy „pontolok”, aztán meg nyomtam egy gyorsabbat. István meg is kérdezte, hogy mit mondtam az előbb? :)
Volt olyan is az utolsó órában, amikor már tényleg kezdtem belassulni, hogy elkezdtem keresgélni a fejemben a pozitív dolgokat. Szerencsére Adrinak köszönhetően van most belőle jó sok, és miután sikerült megkapaszkodni az egyik kedvenc mondatomban, már bírtam a végéig.
Az utolsó körre fordulva pacsi Bereczki High5 Lacinak, a „szponzornak”. Kinéztem Istvánra és azt mondtam neki, hogy akkor ezt a kört most Neked tekerem! Már a chipkapura is csúsztatott kerekekkel dőltem rá, a felüljárón pedig szinte átrepültem. Iszonyat tempóra kapcsolva a versenyen előtte soha nem látott pulzusértékek jöttek, de nem érdekelt. Csak nyomtam felfelé az emelkedőn is sorra előztem a többieket, kb olyan tempóban, mint mikor Mikivel kergettük egymást pár órával előtte. A vége 5:08 lett, ami a 2. legjobb köridő lett a versenyen (4:59 lett az egyik csapattagé a legjobb). Célba érve bringaemelés, öröm, aztán kifeküdtem kicsit a fűbe fibbrillálni. :)
Odajött István, gratulált, én pedig megböktem a vállát, hogy megint nagyot varázsoltál Mester!
Csak mosolyogtunk, mert tudtuk, hogy ez egy nagyon jó kis menet volt, de a következő pillanatban már arról beszéltünk, hogy kb mikorra regenerálódom, és hogyan folytatjuk a felkészülést! Ilyen egy edző kérem szépen, nem dicsér sokat és csak a feladatra koncentrál! :)
A TV-sek is rögtön megtaláltak, még vissza sem ment a pulzusom, de már értelmes válaszokat kellett volna adnom mindenféle kérdésre…majdnem sikerült :)
Végül pedig egy válasz Gombinak (Gombolai László), aki egyik lekörözésnél megkérdezte, hogy mi a titok? Majd meséljek neki…
Nincs titok, csak egy jó edző kell hozzá, aki kihozza belőled a legtöbbet, ja és a legfontosabb dolog, a zabkása reggelire egy jó nagy lábassal! :)

Legközelebb kicsit jobban belemegyünk az edzésekbe, edző-versenyző kapcsolatba és persze a hullámvögyekbe.
Addig is HAJRÁ!
KakLac
Herr Hahn Solo :)

Az eredeti cím: http://www.mtbsopron.hu/kaklac-24h-s-europa-bajnoksagra-megy-3-resz/

 

4. rész

 

A RÁHANGOLÓDÁS 2-BAKONY MARATON

Célegyenesbe fordult a 24H EB felkészülés. A versenynaptárat nézegetve azt gondoltam, hogy a Bakony Maraton még beleférhet és ezzel István az edzőm is egyetértett. Megbeszéltük, hogy 150-155-ös pulzus fölé nem kergetem magam, hanem szépen egyenletesen tekerem le, ezzel is gyakorolva az erőbeosztást.

Mivel elég sok dolgot hoztak nekem a srácok Sopronból, külön kocsival mentem. A tartalék bringával (köszi Radwelt) és a csapatsátorral, no meg a saját bringámmal elég jól telepakoltam a Matizt visszafelé.

A csapatból elég sokan voltunk, így a szokásos csapatfotó sem maradhatott el.

András nem jött, ezért az ő középtávos nevezését átíratva bejelentkeztem én is a kupasorozatba. Az előző heti Vértes maraton és az M2 kategóriára váltás miatt már nem voltam a beszólítási listán (hiába nyertem itt tavaly M1-ben), így beálltam szépen a karámba.

Kicsit még dumáltunk a rajt előtt, aztán FIRE! Ádám beindította a rajtautomatikát és már meg is lódult az eleje, majdnem én is rutinból, de aztán rátapadtam a pulzusszámra és figyeltem végig.

Zozi és Konci szegődött még mellém. Mondtam nekik, hogy én saját tempót megyek, ha akarnak, csatlakozzanak, megyek elöl.

Zozi a Kőris mászás feléig bírta, Konci meg elment előre, de aztán benézett egy kanyart és újra összeértünk, innen együtt nyomattuk tovább.

Kőrisről lefelé szépen megoldottuk a köves részt és már az aszfalton tempóztunk. Közben folyamatosan előztünk.

A Cuha patak átkeléseknél mondtam Koncinak, hogy ésszel, mert az utolsó kettőnél a hideg víz miatt nagyon lehűl a kerekekben a levegő és emiatt könnyen fel lehet ütni. Ovisok üvöltenek minden átkelésnél szinte, na így kell szurkolni! Megint kijövünk az aszfaltra, minden OK, vagy mégsem? Konci csak beszedett hátul egy felütést. Kis fahíd után megállunk, szerelünk. Gyors pisi, aztán patront töltök és segítek fújni. Kb 5 perc, megyünk tovább. Újabb mászás, majd egy sárosabb lefelé (kb az egyetlen…) és itt Konci hirtelen eltűnik. Nézek hátra, de már nem látom, akkor ennyi volt, úgy tűnik, egyedül megyek tovább. Végén kiderült, hogy vki keresztbe feküdt Konci előtt és ezért kellett megállnia…

Még mindig előzök, itt már a középtávot is…frissítőknél megállok tankolni, mintaszerűen hidratálok. Jön a vége! Utolsó 10 km. Látok egy balra nyilat, bemegyek, de vhogy nem jó a dolog, pár perc és jönnek is szembe 3-an Zóka Zoliék. Szuper, ők is eltévedtek. Vissza a jelig, onnan tovább emlékezetből és újra jó helyre kerültünk. Hajagnál már újra csak a hosszúsokat látom magam előtt, füves rét OK, durva mászások szintén, kitekerek mindent. Zoli még jön velem, na akkor versenyezzünk kicsit. A murvás lefelé utolsó kis púpját még erőből megnyomom, Zoli leakad, előttem Vock Balázs, hoppá!

Belelépek a wattokba és pár kanyar után már meg is fogtam, nem tud jönni velem, innen már csak a cél jön! Beérek, Ádám nem tudja hol, mert sokan eltévedtek, így csak később lesz lista…

Utólag kiderült, hogy Marciék kivételével (ők a motoros után mentek), szinte mindenki elment a balos nyílnál a hosszú távon, így most szeretném megköszönni annak a vicces turistának, hogy átforgatta nyilat…

A hivatalos listán 4. lettem M2-ben a szokásos srácok után (Józsi, Dini…) 20 perccel. Illetve nem is, mert most Pósfalvi Tomi is dobogós lett, mivel Vas Peti a Cuhánál defektelt és kiállt.

Ahhoz képest, hogy csak az utolsó 10km-en versenyeztem igazán, egész jó ez, de most nem ez a fontos, hanem a 24H EB!

A többiek érmeket is hoztak, Mikinek középtávon rendesen elsült a lába, megnyerte, de a gyerkőcök voltak a legjobbak! Gratulálok nekik!

Szilváson már én is beszállok a játékba!

Hajrá!

Kaklac

 

5. A Verseny

Végre eljött az utolsó hét a több mint fél éves felkészülés után!

Mivel most nem a szomszédba mentünk, kicsit nagyobb „ráhagyással” gondolkodtunk mindenben felhasználva az eddigi hasonló versenyeken szerzett rutint és felszerelést. A lista most sem maradhatott el. A legfőbb segítőm, supporterem, sofőröm és mentális támaszom a bátyám volt az út során, ezért MOST már az első sorok között szeretném neki megköszönni ezt a felejthetetlen hetet!

Akkor kezdjük az elején!

Sopronból végszóra megjött az új mezem Motován Miki szponzorlogókkal ellátott tuningjával.

Kipróbáltam az új nadrágot is és most egy jó kemény betét került bele, ami nagyon jól jött a köves részeken.

A hétfő-keddi napokon már otthon rendeztem össze a cuccot és még a hiányzó dolgok után rohangásztam a városban, hogy minden meglegyen. Még autót is szereltem, akkut cseréltem tesó kocsijába, mert előtte a hétvégi íjászversenyén vacakolt és úgy gondolta, hogy biztos zárlatos lett…de erről még később…

Kedd este tesó átjött és a nagy dolgokat berámoltuk a kocsiba, így szerda reggelre már csak a bringák maradtak. Igen bringák, mert kettőt vittünk. Egyik a saját Focus Raven 650B, DT Spline One és ZTR felnibe fűzött PowerTap wattmérős aggyal. A másik a Radwelt és Csabi jóvoltából egy 29-es KTM Scarp fully teszbringa.

Minden szépen befért, készen álltunk. Adri még átjött egy ölelésre és kezembe nyomott egy kis zöld cetlit, de erről is majd később…

8 körül aztán nekivágtunk a kb 1200 km-es útnak.

Határ előtt még tankoltunk egyet, aztán irány Finale Ligure!

Többször megálltunk, mivel folyamatosan hidratáltam High5 izóval, így garantált volt a 2-3 óránkénti boxkiállás .

Egyik alkalommal Szlovéniában pihentünk egy kicsit és annyira szépek voltak a hegyek, hogy elővettem a fényképezőt és vittem magammal. Visszafelé meg feltettem beszállás előtt a kocsi tetejére, mert pakolásztunk kicsit. Gondoltam is magamban, hogy épp így szokták a bénák elhagyni a motyót a kocsi tetejéről…most nekem is sikerült. Tettünk egy plusz kört, hogy megkeressük, de már sehol nem volt…

Kb az út felénél az olaszoknál pedig egyszer csak kivillant a töltésjelző. Tesó egyből levett minden világítást, belső fogyasztást és innentől jött a folyamatos izgulás, hogy most mi lesz. Itt már nem bírtam cérnával és az mondtam, hogy „még valaki esetleg???”. Erre bátyó buddhista szerzetes nyugalmával azt mondta. „Ne hagyd magad kizökkenteni.” OK 

Kicsit később már az indexelésre is kivillant a lámpa, így muszáj volt tölteni. Persze, hogy volt nálunk akkutöltő és hosszabbító is, csak olyan aljzatot kellett keresni, ami fogadja a (számunkra) normális dugót. A benzinkút wc-jében aztán lett egy, így kb fél óra után újra úton voltunk és kibírta végig!

Az üzemanyag viszont nem, így még tankoltunk egyet. Út közben a szállásadónkkal (Virginia) sms-ben leegyeztettem, mikorra érkezünk, így nem is kellett sokat várni. Egy társasházi kétszobás lakás volt, kb 8 km-re a versenyközponttól külön zárható garázzsal. Utóbbit külön kértem, mert nem akartam az utcán parkolni a fullra töltött kocsival és pakolni sem szerettem volna kétszer ki-be. Felajánlotta, hogy náluk van free wifi, így átmehetünk bármikor. Este még kivettük az akksit és reggelre feltöltöttük. Evés, zuhany, alvás…

 

Csütörtökön a kiírás szerint (aminek az olaszról fordítását Gulyás Évinek nagyon köszönöm!) reggel 8-tól nyit a regisztráció. Persze nagyon olaszosan kezelték és kiírták, hogy kilenc …de utána meg mondták, hogy jöjjünk vissza fél 11-re…

Mivel közben esett az eső és viharos szél fújt, egyértelmű volt, hogy a pályajárás és a sátorépítés nem ma lesz…behúzódtunk a központnak is otthont adó étterembe, onnan sikerült tudósítani egy kicsit.

Végül sikerült felvenni a rajszámot és a rajtcsomagot (csősapka, logózott műanyag sárvédő, vízhordó tasi…csupa hasznos dolog), persze chip az nem volt, jöjjünk vissza este 7-re, OK. Mivel esett az eső továbbra is, lementünk a szállásra és megcsináltuk a jó kis túróstészta adagunkat. Megebédeltünk, majd átmentünk Virginiához, akinek a férje Valter meghívott minket és megbeszéltük, hogy délután 4-kor odaérünk és kávézunk egyet. Mi ott voltunk, ők meg valószínűleg még aludtak, de csak Virginia apukájával találkoztunk és beszélgettünk, aki épp kertészkedett. Mutatta, hogy a vihar derékba törte az egyik fáját…

 

Fél öt körül meguntuk a várakozást és mivel kisütött a nap, mondtam tesónak, hogy menjünk fel, hátha tudok pályát járni! Újra felmentünk a szűk szerpentinen és beöltöztem. Bringa, kulacs betöltve, de hol a pálya?? Aztán látok embereket eltekerni, megyek velük, de megállnak… végül nagy nehezen sikerült rátalálnom a pálya (legnehezebb) részére. A széles murvás után durva köves mászások, mint mondjuk HHH-n felfelé, a fejméretű kövek között, mindez még ment középtányéron. A tetőre felérve újabb köveken átbucskázás és jött a lefelé, folyamatosan jobbra-balra cikázva az elején még keskeny ösvényen, de itt is a fejméretű kövek között kellett egyensúlyozni a szétfékezett nyomon, kb, mint a soproni DH pálya alja 10 wallride-al. Nem tartom magam egy gyenge lejtmenőnek, de itt, ha vki egy pillanatra is kihagy, annak annyi. Láttam is két ilyet előttem, éppen ki tudtam őket kerülni versenyen…

Miután ezt a kiskört megcsináltam 3-szor, beleszaladtam 3 olaszba (2 lány, 1 fiú), akik tudtak angolul és körbevittek a nagy pályán. Ez már egy sokkal könnyebb rész volt, de ebben meg egy pilisvörösvári OB terminátoros mászáshoz hasonlóra leltem, csak itt murvás kövesen felfelé és fagyökeres kerékmegakasztóval a tetején.

Az erdei részek már „zánkásak” voltak. Később jött még két hosszabb mászás, ahol jobbra a tengerben és a végtelen horizontban lehetett gyönyörködni, de csak óvatosan, mert ha hibázol, akkor leesel a hegyről. A kijelölést és a necces részek szivacsozását nem vitték túlzásba. Két helyen volt mentő a pályán és két helyen polgárőrök is segítettek, de itt vhogy senkit nem zavart, hogy hú milyen köves, meg hú milyen nehéz mászás…úgy tűnik, errefelé ez teljesen normális és tudnak bringázni. A csajok meg tényleg durván tolják. Úgy mennek el felfelé, hogy időd sincs lereagálni…

 

Egy a lényeg, látva a pályát gyorsan össze kellett raknom magamban, hogy ez nem is olyan nehéz, hiszen egyik részét már letekertem itt, a másikat ott…ennek ellenére azért fel kellett nőni a feladathoz!!!

Lecseréltem a gumit elöl, mert a RRon itt nagyon kevésnek bizonyult. Feltettem a NNic-et és sokat javult rögtön a biztonságérzetem .

Mire visszaértem a pályajárásból, tesó már majdnem minden motyót behordott, csak a nagy dolgok maradtak.

A szervezők gondosan kijelölték a parcellákat (mint Zánkán…) és áram is volt, viszont az olasz szabvány dugó más, mint a miénk, ezért kellett átalakító, de a szállásról ezt is megoldottuk .

Néztük az esti időjárási előrejelzést és mivel még jött egy esti vihar, ezért csak a sátrat állítottuk fel. Abba beraktunk mindent, így nem vitte el a szél, és a motyó sem ázott.

A sátorszomszéd svájciak mondták, hogy ők vettek egy új sátrat, mert az előző napi vihar szétszaggatta a sátrukat. Nem rizikóztunk, csak a bringákat hagytuk a kocsiban, meg a személyes holmikat. Kis tudósítás a szurkolóknak, edzőnek és mentünk aludni.

 

Pénteken reggel 7-kor keltünk, tesó reggelit készített, minden flottul ment, fél kilenc körül már a csapatsátrat állítottuk. Szépen a megírt koreográfia alapján bátyó bekészített mindent, én magamat és bringákat. Folyamatos hidratálás, zabkása két adagban, dupla gatya és dupla kesztyű, aztán irány a rajt. 11-re összehívták a versenyzőket, mert a komplett mezőny lement együtt NOLIBA, ami egy kis tengerparti városka. Annak főteréről indult a hivatalos rajt 12:00-kor.

 

A felvezetés elég olaszosra sikeredett. A szponzori felvezető autó konkrétan belevezette egy teljesen felbontott utcába a mezőnyt, neki egy bobcatnek…innen egy kis lépcsőn csattogtunk fel a piazzára.

 

Igazából senki nem háborgott, így én sem…a téren felolvasták a teljes rajlistát és mindenki kézfeltartással jelezte, hogy ott van. Én az M54 és a FLYING ROOSTERS FOCUS TEAM HUNGARY beolvasása után beálltam az árnyékba és vártam a rajtot…ami kivételesen csak 1-2 percet késett, nem is értettem, vettek egy svájci órát?? 

Meglódult a mezőny, próbáltam minél előrébb helyezkedni, hogy a szűk mászásoknál ne ragadjak be. Ez egész jól sikerült, viszonylag jó pulzuson tempóztam felfelé…legalább 5 Ördögoldalnyit másztunk egyben, majd ráfordultunk a pályára!

Innentől pedig egy kicsit rendhagyó versenybeszámoló jön, magáról az EB-ről. Bátyám, Kakas István segítségével körről körre követhettétek az eseményeket, így én most ezt a nagyszerű alapot felhasználva és csak itt-ott (kiegészítve a belső érzésekkel, élményekkel) gazdagítva változatlanul hagyom.

 

A -1. órában!

A Flying Roosters Racing Team ismét összeállt egy eddiginél is nagyobb megmérettetésre.

Eddigi support teendőim mára már tudósító szerepre is kiterjedt. Terveink szerint időszakosan bejelentkezem az éter hullámain is némi tájékoztatást adok a nap eseményeiről és hogy Laci szurkolóit megnyugtassam, nem hiába gyötörte magát az elmúlt hónapokban.

Tegnap már tett egy kis kiruccanást a pályára és elmondása szerint kicsit „Buda maratonos”, kicsit soproni Downhilles a pálya de megoldja. Aludni nem fog ezt garantálom! Frissítési instrukciókat lajstromba vettük így már csak a kitartás kell. Testben erős fejben meg annál is keményebb. (Olyan akác…)

A helyet jól belaktuk az időjárásra az előrejelzések szerint nem lesz panasz. Az esti hideget kell majd áthidalni, mert az álmossággal, fáradtsággal együtt nagy ellenség, akarom mondani kihívás. Csak pozitívan!

A rajt rendhagyó miért is ne. 1 órával a verseny előtt össznépi demonstrációként eltekertek Noliba, ahonnan 12-kor hivatalosan rajt.

 

1 kör

30. ként halad (32 perces még nem mérvadó kör a nagy tumultus miatt.)

8 percre van az első

Igen vidám!

 

2. kör

A helyezést megállapítani lehetetlen már most összekeveredett a mezőny. Az eleje nagyon megy. Még nem sikerült kideríteni a futó állást hol publikálják.

Vetkőzött egy sort , melege volt kicsit. Mentális motivációt vett magához egy kis kézzel írt zöld cetli révén, (aki írta biztos tudja) ez fölkerült a kormányra. Nála az ilyesmi szokott használni. (Adri kedves mondata, ami már a 10H-n is hasznos volt, de hogy mi áll rajta, nem mondom el, ez maradjon meg a mi titkunk )

Annyi megjegyzése volt, hogy igen kemény.

3. kör

Úgy tűnik rendben. Az elejéről érdeklődött, ez jó jel! 28 perces kör, Evett egy banánt.

4. kör

Nem kért semmit. Ezeket nem szeretem. Bár a köre 28 perces megint.

5. kör

Na ugye. Most meg éhes. Csinálom is a sonkás szenyót. A szurkolóknak üzeni, hogy jól van! (kicsit hamar elfogyott a zabkása energiája…nagyon szívta az kalóriát a pálya)

Hátsósorra feltekert valami helyi kultúr növényzetet, nem hiszem, hogy minden fokozata megvolt. 30 perces kör. (szerencsére épp tesó előtt nem sokkal, így nem volt nagy gond)

Közben főztem egy kávét és a szél mikor fújja le az aláöltözetét pont a gázmelegítőre, ha nem ekkor. BRRRR! Ezt majd a végén elmondom neki. Bocs Öcsém. (pedig, ha tudnád, milyen drága volt…)

6. kör

Sonkás szenya, gél, diós energiaszelet. Vizet meg itt hagyta. Felmásztam a hegytetőre szép kis kanyonon jönnek lefelé. Tiszta kő meg kurfli. Nem szaroztak az olaszok. Szóval megitattam a hegytetőn. (na ez meglepett, ott fent, de jólesett, mert szomjas voltam a mászás után…)

Visszafelé még pont elkaptam megkapta az első BCAA löketet. Körök egyenletes 30 percesek. Ezek meg fognak pusztulni a végére. Ez tényleg kemény. (tesó gyorsabban leért, mint én bringával a hegyről!)

7. kör

Újabb sonkás szenya, meg az IZÓ had IZZON! Standard 30 perces kör. Eredmények még sehol. Csak úgy olaszosan. Fittnek látom, jól nyomja. (visszasírtam a zánkai óránkénti listákat, de nem zavart, hogy nem tudtam, mert még nagyon sok volt hátra és inkább a pályát tanultam…)

8. kör

Ez egy átviharzós kör volt minden nélkül. Zabkása jön, megyek is főzni! (tempót fogtam…)

 

9. kör

Jókedvű minden rendben. Erő van elég, seggét nem verte szét a köves. Annyit mondott, hogy ez egy kőkemény XCO pálya. Zabkása benn, fél liter víz csapatásnak. Enyhe toalett igazítás, lánc olajozás, meggylé betankolva. Summa 40 perc. Csak az eredményeket tudnám valahonnan levadászni! De mindegy. Dízel üzemmód saját tempó aztán meglátjuk mire elég. Hajrá Öcsém! (itt volt az, amikor megelőzött az eleje elég hihetetlen tempókülönbséggel és eldöntöttem, hogy csak a saját tempómmal foglalkozom…)

10. kör

Egy falat alma aztán porzás tovább. 30 perces kör ismét.

Az e-mailen történő szétküldés nem sikerült. Baromi nehezen megy a net. Eredményeket ígértek egy félóra múlva. Remélem lesz belőle valami.

11. kör

Elektrolit a hiányzó sók pótlására. Beújítottam egy gerezd naranccsal, szerintem tetszett neki. 29-es kör. (a narancs tényleg jó volt, kellett már egy másik íz)

12. kör

A nagy eredmény vadászatban pont az orrom előtt húzott el. 29-es kör. Vizet kért, ha jól hallottam.

Egyébként az 5 órási eredmények alapján 9. 7-en körön belül. Ketten egy kör előnyben. A 10. már kör hátrányban.

13. kör

Bedobta a második löketet BCAA-ból. Kis narancs meg víz. Kért valami sárga izét de nem értettem szerintem a gél lesz. 30.45-ös kör. Lelkes, rendben van. Kapott eredményeket is, de már kérdezte hol áll összetettben. Ráér gondolkodni. Nem fáradt eléggé. Jó jel. (…)

14. kör

Őszilé meg egy gél, de sárga szemüveg kellett volna. Következő körben lámpázunk. 30-as kör.

(itt kicsit máshogyan sötétedik, mint nálunk, este kilencig simán láttam a sötét szemüvegben még az erdőben is, de utána hirtelen sötétedett)

15. kör

Bement a maradék zabkása kis vízzel. Desszertnek narancs. 138-as átlagpulzus. Lámpák fenn, olajozás kész, átöltözés, zuhany, szemüveg csere, rövid masszázs és már ment is tovább. A diós szeletet nem ette meg, a géleket se. Normál izót vitt. Lehűlt a levegő, ahogy a nap lement. 48-as kör mindösszesen. (nagyjából óránként esett egyet az átlagpulzusom, ami 143-ról indult a verseny elején és 123-ig esett másnap délig)

16. kör

Harmadik BCAA. Őszilé. Semmit nem mondott csak tolja rendületlenül. 1 helyet javított jelenleg 8. Első sötét köre 33.23-as. Egyre többen dőlnek ki. Ketten az elején nagyon nyomják még mindig. Lassan 10 órája tekernek. (a két szuper expressz a későbbi kategória győztes SCHMIDHEINY Daniel, akit csak Swisspowernek hívtam, a másik pedig az abszolút győztes PILLEY Morgan a fluorzöld mezben)

17. kör

Küzd erősen. Szódabikarbóna ment a gyomorbajok megelőzésére. Lámpa szarakodott, cseréltünk másikra. Vizet vitt csak. Lassan kezdem az újabb zabkását. A kiállás miatt 46.17-es kör. Erő rendben csak a gyomra kitartson. (vmi kontakt hiba volt, mert amikor megkocogtattam, újra jó volt, de azt nem akartam megkockáztatni, hogy a köves részen menjen el a fény, ahol viszont nagyon kellett! Ezért is vittem két lámpát elöl, egyik kormányon, másik a sisakon, így még biztonságosan elértem tesóig! A gyomorra pedig ez egy kipróbált megelőző csapás volt, ajánlom mindenkinek…)

18. kör

Meggylé és ment tovább. Következő körben zabkása jön. 38.50-es kör.

19. kör

Feljött 7. Helyre körön belül a 6-kal. 4-5 1 kör előnyben. A verseny igazából ettől kezdve érdekes. Kicsit álmos, benyomta az első koffeint. Kis gyúrás meleg vizes mosakodás. Zabkásából evett keveset. Nem nagyon kellenek az édes ízek már. Vízzel megy most. Kis olajozás, újabb kultúr növény csak most a nagytányér köré. Cseréltünk aksit is biztos, ami biztos. Azt mondta kiteker ülve még minden emelkedőt bár kistányéron. Most kell lelket önteni belé erősen. Ez az időszak mindig kritikus. Nem is a következő, hanem az azt követő két kör. Ez most egy 55 perces kör volt mindennel együtt. (igazi jóstehetség vagy tesó! Pontosan így történt! )

20. kör

35.55-ös kör. Majdnem lemaradtam róla. Narancs és ment tovább. Jókedvű. Azt hogy élvezné, azt azért kétlem. Bár ez is egy módja az önsanyargatásnak. Valahogy a versenyzők ebben lelik örömüket.

(Pedig jó dolog ez, hidd el! Ha nem élvezném, nem csinálnám!)

 

Csak némi adalék az olaszos mulatásról, hogy ne csak a száraz tényeket írjam mindig. A KISS zenekar játszik a háttérben élő háttérzenét szolgáltatva. A versenyzők a színpad előtt mennek el megkerülik és jönnek tovább. A tábor lassan fullos lesz. Ami tegnap még sátorhely volt mára már belakta a nép. Van itt minden kérem. Grill sütő, karácsonyfa világítás álló hűtőgép, sörpadok felsorolni sem tudom. Igazi siesta.

 

21. kör

Aksi csere a kormány lámpán. Narancs, és meggylé amibe ment egy koffein is. Kicsit hígítottam a rostoson, mert nagyon tömény volt. Ha jól hallottam sajtot kért. Pisivel együtt 37.36-os kör.

4. BCAA is bement.

22. kör

Nagy csend lett hirtelen. Csak a madarak csivitelnek. Úgy beszélgetnek, mintha mindjárt kelne a nap. Sajna arra még várni kell kicsit. Eredmények nincsenek és szerintem egy darabig nem is lesz. Bealudtak a szervezők is. (itt automatikus volt a „csendrendelet”, még a katlanos aljáról is eltűntek a szurkolók, pedig előtte így nyomták ) 

 

Ahogy megjósoltam. Holtpontja van. Remélem nem hosszú! 43.20-as kör fejlámpa aksi cserével. Sonka meg sajt az ízlett neki. Következő körre is ezt kap. 131-es átlagpulzus. Kicsit kész van. Csak ennyit mondott. Még két kör és rendben lesz. Ezen legyünk túl! Iszom is egy kávét. (az eddigi 24H versenyeken mindig volt vmi, ami miatt aludtam este 1-2 órát, vagy annyira elnyújtottam az esti pihenőket, hogy az már hosszú volt, DE itt nem lehetett! Nem aludni jöttünk, és ezt próbáltam magamban is tudatosítani, miközben a bringán majdnem elaludtam tekerés közben. Nehéz kör volt!)

23. kör

Ébredezik, de a holtpont még tart. Két kör. Megegyeztünk utána jobb lesz. Sajt sonkába tekerve az még lement. Masszázs háton, nyakon, lábon csak úgy pianóba. Lábmosás, mosakodás. Elvitt egy koffeint. Többet nem kap. Megállással együtt 57.55-ös kör. Ez lesz az első 24 órása amit végigteker. Tuti. Mondtam neki, hogy énekeljen fütyüljön a madaraknak. Beszéljen magához hangosan. Még két kör és jó lesz! Hajrá Öcsém. Kukori, Kotkoda tojásból lesz a csoda....(miután így beénekelte tesó, ezt dúdolásztam magamban…mint vmi alvajáró…ez is egy nehéz kör volt, többször elolvastam a kormányra ragasztott kis mondatomat…kellett a mentális töltés!)

24. kör

Küzd magával. Alma sajt és víz. A koffeint megitta. 42. 50-es kör. 7. továbbra is. Előtte utána körön belül.

25. kör

Fáradt, de elszánt. Fejlámpa akku csere, sajt meg alma és ment is tovább. 45.09-es kör. 127 es átlagpulzust láttam az óráján. Lassan pirkad.

 

26. kör

Rendesen elkészült az erejével meg álmos. Kapott még egy koffeint. Vizet vitt. Átöltözött melegre, mert cudarul fázott. Ez az álmosság miatt van főként. Inhalált egy kis Oxigént. 126 az átlagpulzus. Nincs az egekben. Összetettben 17. Kategóriájában 7. Már látszik az ég, de a nap még nincs fenn. Kormánylámpán akkut cseréltünk. Pisi, mosdás fogmosás. Eddigi leghosszabb kör 1.12.04 es köridő. Hajrá Öcsém kaparj össze valami erőt még. 6 és fél óra még hátra van!

(Hú, ez tényleg kemény volt! Igazából nem is a fizikai fáradtság volt a gond, mert erő az volt, csak tényleg nagyon álmos voltam. Ilyenkor minden rendszer aludni akar, megáll a gyomor, nincs rendes felszívódás és fogy az erő. Az álmosság pedig hozza a vacogást magával, de olyat, hogy kocogott a fogam. Jót szokott ilyenkor tenni a fogmosás, kimegy az a sok íz a számból és újra lehet kezdeni a dolgokat!)

27. kör

Szerintem most lendül át a holtponton. Kivilágosodott, de felhős az ég. Leszereltük a fejlámpát meg a félkilós aksit. Megevett egy babapiskótát. Még nem is írtam, hogy mennyit is tekert. 4 órakor 208 km-nél járt. A szintemelkedést nem tudom pedig mondta. Én is álmos vagyok már. Nekem most van a holtpont. Újabb eredmény még nincs kinn. Úgy látom, tartja a 7. helyet.

28. kör

Na végre. Úgy tűnik feléredt.36.24-es kör! Régen volt már ilyen. De lesz ez még jobb is! Megyek, megnézem van-e kint friss időeredmény. A 7. Helyért meccsel az biztos.

Na meg is néztem. 7. Körön belül. 17. Összetettben. A 15-ig körön belül vannak. Sikerült a nagy fehér csészét eldurrantani. Pedig csak forró vízbe tette a zabkásával. Gondoltam megmelegítem, de nem tetszett neki.

(Mint minden rendes Kakas, keltem a nappal én is , viszont az édes dolgok már nem kellettek…)

29. kör

35.42! Rendben van! Piskótázik az most a hajtóerő. Most körözte le a mögötte levőt. Biztos 7. Vizet meg őszi levet kortyolgat.

30. kör

37.12-es kör. Jó kedélyű azt kérdezte, hogy fogható-e a 6. Szerintem versenyezni jött. Ezt már szeretem. Sajna nincs újabb eredménylista. Az apátfalvi szurkolást külön köszöni! Úgy tűnik, van kedve biciklizni. Maradt a piskóta, de most vitt egy kis elektrolitot. Az őszilé után talán lemegy. Már csak 4 óra van hátra.

31. kör

40.20-as kör. Rámegy a 6.-ra. Köridőket nem fogok írni ettől kezdve csak a különbséget. 12 perc hátrány, de nem tudom körökben mennyire van tőle. Majd a következő mérésen kiderül tud e hozni rajta. Őszilevet kért. Babapiskóta jónak tűnik. (itt tényleg jól beindultam újra, jó volt hallani, hogy jövök felfelé, és ezt plusz motivációt adott!)

32. kör

Összetett 15. Hely 1 kör ledolgozva a 6.-kal szemben. Még jó kis verseny lesz a végén! 35.58-as kör!

33. kör

Újabb 1 percet hozott a 6-hoz, de több mint 10 percet az 5-höz. Kb 34-es kör. (itt azért egy kicsit morcos voltam, mert nagyon hajtottam és alig csökkent a hátrány. Biztosan figyelt a másik szólós segítője is és ő is meghajtotta a versenyzőjét…)

34. kör

33-as kör 1 percet megint hozott, de az 5.-től visszavette a körét. Fogalmam sincs hogyan állnak. Meglehet az 1 hellyel jobb! Hajrá Öcsém. Izgalmas végjáték!

35. kör

Összetett 14. hely a 13. meglehet. Körön belül vannak. A 6. és az 5. két kör előny. Marad a 7. Szép volt ez így is Öcsém! Le a kalappal! (itt már nagyon melegem volt a hosszú mezben, az éjszakai 11 fokról gyorsan felment 23-ra és tűzött a nap a hegyen. A kulacsot is tesónál felejtettem, ezért megálltam a polgárőrös kocsinál egy ásványvízért. Csak az járt a fejemben, hogy még egy kör belefér, de csak rövid mezben!)

 

36. kör

Idő nem érdekes végig tekerte a 24 órát! Megsüvegelendő. Azt hiszem jót fog aludni!

Sziasztok, itt a vége! Helyezéseket később!

Üdv mindenkinek! Köszönjük a szurkolást:

Kakaska

 

IGEN! Beértem, megcsináltam!

A hivatalos eredménylista szerint 177 férfi szólósból 13. lettem abszolútban. Kategóriámban pedig EB 7. hely a 49-ből! Jobbra számítottam, de ezen a pályán és ilyen szólósokkal egy mezőnyben elégedett vagyok.

Amikor megálltam és leszálltam a bringáról, tesó már ott volt, pacsi, ölelés és ÖRÖM! Jó volt ez Öcsém!

...majd úgy beállt a hátam, hogy nem tudtam még lehajolni sem…kis gyúrás után már jobb volt…

A szervezők azt mondták, hogy 4-kor eredményhirdetés lesz, így gyorsan lemosta tesó a bringát, én pedig leadtam a chipet és visszaszereztem a zálogba adott 25 eurót, valamint a személyimet és a UCI kártyámat.

Bátyóval kicuccoltunk, kocsiba is berakodtunk, de az eredményhirdetés csak nem kezdődött el, de ezen már meg sem lepődtünk, olaszok…

Visszamentünk a szállásra, fürdés, majd mondtam, hogy azonnal keressünk egy pizzériát, mert vmi rendeset kell ennem. Kb két utcát mentünk és máris ott volt egy. Kívül leültünk, majd kijött egy hölgy, hogy csak 10 perc múlva nyitnak…Mi van?? Ilyenkor bezzeg tudják mennyi az idő! Mivel nem siettünk sehová, türelmesen kivártuk, majd fejenként benyomtunk egy sört és egy pizzát.

 

Még egy gyors sms Virginiának, hogy másnap reggel korán indulunk…Reggelre meg is jött a válasz, hogy hagyjuk a pénzt és a kulcsot az asztalon és reméli, még találkozunk . Mondtam már, hogy nagyon lazák az olaszok? 

Reggel 8 előtt már úton is voltunk hazafelé, de nem sokáig, mert megint kivillant a töltésjelző…már rutinosan szedtük elő a töltőt, tesó intézett áramot, én meg szépen megreggeliztem, majd kis ücsörgés után tovább indultunk. Szerencsére a kocsinak van egy jó tulajdonsága (bátyó szerint), mindig hazavisz . Ennek örültem és lényegében csak egy kiállással el is értünk a magyar határig. Itt már tartalékon jöttünk a pályán, de kiderült, hogy az óra is tévedhet néha és elkezdett lassulni a kocsi…kifogyott…

Na ez már aztán tényleg kalandos hazaút, de egyikünk sem jött zavarba. Elkezdtem kiszedni a bringát, tesó kérdezi miért? Mondom, tán gyalogolni akarsz a kútig? Majd megáll egy taxis és megkérdezte, mi a gond, mondtuk kifogytunk, de megoldjuk. Taxis azt mondja, messze van a kút, kb 10 km, 3500-ért elvisz (elég magyaros nem?)…persze, ennyiért én is elmegyek és már pakoltam is a kiskannát a hátizsákba, tesó pedig jó supporterhez illően adja a bukót, meg a szemüveget a kezembe, felpumpálja kerekeket, majd megkérdezi? Kulacsba kérsz őszilevet??? Na itt kitörtünk mind a ketten és röhögtünk, majd 5 km-t tekertem a kútig és onnan megint ötöt vissza (ugye, hogy nem 10km, kedves taxisúr??!!) és már mentünk is tovább. Innen szerencsére már semmi gond nem volt és egyben hazaértünk!

Ez az egy hét egy igazi nagy kaland volt kettőnknek, de az igazi kihívás a 24H verseny volt. XVII. alkalommal rendezték már meg az olaszok, kb a Harang féle versennyel egyidős. Látszott a rutin, de azt kell mondjam, hogy mi szervezésben sokkal jobbak vagyunk, viszont az olaszok a lazaságukkal megoldják a görcsöket és kicsit sem stresszelnek. Amit érdemes innen átmenteni, az a hangulat és az élmény, de ettől sem vagyunk messze itthon. Nagy ötlet az esti koncertsorozat és az, hogy a pálya a színpad körül megy, látványos, és a pályán tekerő bringások sem maradnak ki az élményből. Az eredménylistákban szintén jobbak vagyunk, nálunk óránként jönnek és online is elérhető. Egy erős wifi kell mindenképpen, hogy a messziről érkezők is tudjanak írni a szurkolóknak (mint mi). A tészta itt sem volt nagy szám, kicsit kemény, kicsit pesztós, kicsit parmezámos, de legalább ingyen adták a rajtcsomaggal és még egy üveg üdítőt és gyümölcsöt is adtak hozzá. A verseny után átvehettem a bónusz pólót, ami kb egy bringás mezzel egyenértékű és egyedi alkalomra gyártott grafikával készült.

 

Fotósunk nekünk is van itthon, de érdekes módon, itt senki nem morgolódott, hogy arcon vakuzzák, inkább egykerekezett a kamerának! 

Egy dolgot viszont nagyon nehéz lesz leutánozni, ez pedig a pálya! Nálunk nincs ilyen domborzat, a másik pedig az, hogyha vki mondjuk Zánkán egy ilyen nehézségű pályát kapna, el sem jönne…

Teljesen más a célközönség kint és itthon, illetve nem is…ha igazán pontosan fogalmaznék, akkor azt kellene írnom, hogy ott is vannak buli arcok, de tudnak is tekerni, mert olyan terepen mennek nap, mint nap…

Tény, hogy ezen az EB-n ez a pálya nagy élmény, de az is tény, hogy itt tudnak is menni rajta rendesen és senki sem nyafog, hogy ráz, meg köves, vagy éppen sok az emelkedő. 7,2 km-en 350 méter szint, az nálunk egy combos XCO pálya, náluk meg alap adottság. Technikai problémát is alig láttam, mivel mindenki rendesen felkészített bringával jött. Defekt, láncszakadás itt is volt, de nem annyi, mint mondjuk egy zánkai futamon. Profi bringák mindenütt, DT One és ZTR kerékszettek teljesen hétköznapiak voltak, a 29-es vázméret pedig általános.

Ha fel akarunk nőni Európához, akkor nekünk is meg kell tanulni bringázni. Idehaza nem tudunk ilyen domborzatot lemodellezni (Salzkammergut maratonnál is ez a gond…). Én is látom, hogy hiába készültem fél évet erre a versenyre és van már több éves 8-10-24H tapasztalatom, de ezek a srácok egy teljesen más dimenzióban tekernek. Tesóval is beszélgettünk erről hazafelé…neki, mint többszörös magyar bajnok íjásznak is kellett több év külföldi versenyzés, mire eljutott oda, hogy EB és VB versenyeken beférjen az első 5-10-be.

Nekem munka mellett ez a felkészülés kemény terhelés volt. Persze nevelt is közben a sport, de így is folyamatosan csak futottam magam után és nem maradt másra időm. Már látom, hogy mennyi mindenen lehetne még fejleszteni, de azt is látom, hogy ez az edzésmennyiség már nem férne bele az életembe. Most szeretném áthelyezni kicsit másra a hangsúlyt. A bringa persze marad, nem akarom és nem is tudnám abbahagyni, mivel még mindig azért tekerek, amiért elkezdtem és megszerettem, ez pedig az a hihetetlen szabadságérzet!

Ki tudja még mit hoz a jövő, addig is maradnak a hazai, vagy legalábbis sokkal közelebbi ultrák és a maratonok néha egy kis XCO-val fűszerezve, hogy technikailag is csiszolódjunk!

Mindenkinek ajánlom, hogy próbáljon ki legalább néhány külföldi versenyt és mérettesse meg magát egy ottani pályán, csak profitálhat belőle!

Nagyon szeretném megköszönni a szponzoraimnak (http://www.mtbsopron.hu/kaklac-24h-s-europa-bajnoksagra-megy/) a segítséget, mivel nélkülük ez nem ment volna, valamint tesómnak és a családnak, ismerősöknek, hogy elviselték ezt a fél évet és elnézték, ha vhová nem jutottam el az edzések miatt, de mivel tudták, mi a cél, így ők ezzel támogattak!

Jó szezont, sok jó versenyt mindenkinek és keressétek az ismeretlen ösvényeket!

KakLac

 

A fotók részben saját, részben pedig a verseny facebook oldaláról kerültek ide:

https://www.facebook.com/24hfinale?fref=ts

Verseny hivatalos oldala:

www.24hfinale.com/mtb/en/

 

6. RÉSZ
AZ EDZÉS

 

A 24H cikksorozatból, ha figyeltetek ( :) ), kimaradt egy rész, amit most szeretnék pótolni!

Korábban, még a versenyt megelőző időszakban szerettem volna megírni, de valahogy besűrűsödött az a pár hét, viszont ez épp egy olyan téma, amiről mindig lehet beszélni:

„Az edzés és felkészülés, maga az edzés, edző-versenyző viszony, hangulat, mentális és fizikai állapot, hullámvölgyek…”, ezeket boncolgatom most egy kicsit.

Az EB felkészülés előtt még soha nem volt edzőm. Az első részben már leírtam, miért Szöllőssy Istvánra esett a választásom, ezért ezt most nem írom le újra, viszont sokkal érdekesebb az, ahogy kettőnk viszonya alakult az elmúlt fél évben.

A megkeresés után nem sokkal elmentem hozzá teljesítménydiagnosztikára, ahol tulajdonképpen az egész edzésmunka kezdődött. Már előtte is volt pár rávezető hét, de a pontos edzészónák belövésével indult a közös munka! Komolyan megküzdöttem a lépcsőteszttel (100 wattról indulva 3 percenként emelkedik a görgőn a terhelés 20 wattos lépcsőkben egészen kifulladásig), de végül egész jók lettek az értékeim. A korábbi 24H tanítványával, Bándli Szabival is összevetette István az eredményeket és az volt a konklúzió, hogy alapnak nem rossz, ahogy állok, de rengeteg munkánk lesz még!
István kicsit kevésnek tartotta a fél évet (utólag talán tényleg kevés), de elszánt voltam és belevágtam, belevágtunk!
Az elején még kellett pár hét, mire megtanultam a számomra addig ismeretlen szakkifejezéseket és az eszközök (görgő, computer) használatát.
November végén kezdtünk. December közepén pedig meg is jött az éves szokásos 1 hetes lázas betegség, de most egy héttel korábban. Olvastam, hogy az edzésterhelés miatt a légúti betegségekre sokkal fogékonyabb leszek, de nem gondoltam, hogy ennyire…
Mivel még nem volt nagy az intenzitás, csak 2-3 nap esett ki, és utána már tudtam folytatni. Jött a karácsonyi szünet, otthon töltöttem az ünnepeket a szüleimnél, így tulajdonképpen tényleg nem volt más dolgom, csak a töltődés és a tekerés. Kezdtem elmerülni a Strava rejtelmeiben is, de igazából a pulzus és a pedálfordulat értékeken kívül nem néztem más értékeket, az egyes szakaszok elhódítása pedig nem igazán motivált…
Először természetesen az alap állóképességet kellett rendbe tenni, de ezzel párhuzamosan jöttek az alacsony fordulatú erősítő gyakorlatok is.
Igyekeztem mindig precízen végrehajtani a kiírt feladatokat, és a lehető legtöbb visszajelzést adni Istvánnak az állapotomról. Ő folyamatosan mondta a hasznos tanácsokat, ajánlott táplálék kiegészítőket, vitaminokat. Utóbbiakkal nem is volt gondom, hiszen korábban is vettem már multivitaminokat, de valahogy a táplálék kiegészítők nem igazán szaporodtak a polcomon.
8 hét után jött aztán az első holtpont, amikor egyik izomlázból a másikba estem és István megkérdezte, hogy használom-e az ajánlott BCAA és hasonló termékeket. Mondtam, hogy nem. Erre ő megnyugtatott, hogy olyat soha nem ajánlana, amit ő maga sem használna. Tulajdonképpen fejben kellett eljutnom addig, hogy ne doppingolásként éljem meg ezek használatát és el kellett végre hinnem, hogy segítenem kell a szervezetemet, mert amit az elkövetkező időszakban kap, az nem normális, hétköznapi terhelés lesz!
A Biotech BCAA és Glutanator termékeket használva viszonylag hamar rájöttem, hogy nagyon jó hatással vannak a regenerációra. Ha korábban mondjuk volt egy maratonom vasárnap, akkor nagyjából szerda-csütörtök volt az, amikor már éreztem, hogy újra van erő, viszont használatukkal már kedd este tudtam edzeni 2 órát a görgőn!

 

Persze azért így is minden edzésen meg kellett küzdeni újra és újra, de mindig ott volt előttem a cél, hogy tulajdonképpen miért is csinálom mindezt! Ez nagyon fontos, hiszen cél nélkül motiváció sincsen, az pedig elengedhetetlen!

Kicsit olyan volt, mint a karate kölyökben, mikor föl-le és jobbra balra kellett kerítést festeni a srácnak. Én sem értettem pontosan, hogy néha mi a koncepció, de megcsináltam, mert bíztam Istvánban. Újabb 10 hétnek kellett eltelnie (18. hét), mire eljutottam odáig, hogy élvezem az edzéseket!
Előtte azért sikerült még egy ronda lázas-köhögős vírust beszednem februárban, ami rendesen kiütött egy hétre, és amit elkapott kb a fél ország. Nagyon legyengültem és iszonyatosan köhögtem, néha annyira fulladtam, hogy alig kaptam levegőt. Szenvedtem a görgőn és először fordult elő az, hogy ki kellett hagynom edzéseket, illetve nem is tudtam végigcsinálni, mert egyszerűen nem volt erő a lábamban!
Szomorúan küldtem el az edzésfileokat, illetve írtam le, hogy nem ment az edzés és azt, hogy milyen rossz érzés az, amikor egy hét betegség lenullázza több hónap munkáját! Ráadásul jött még egy izombecsípődés is, úgyhogy konkrétan egy rokkantnak éreztem magam. Nem tudtam még a boltba sem elmenni kajáért…
István ekkor azt mondta, hogy higgyem el, visszajön az erő és legyek türelmes. Két héttel a lázas napok után már a Bringaexpon görgőztem a SARIS standon. Jó volt a sok ismerős arccal találkozni, annak ellenére, hogy még mindig nagyon köhögtem, ha abbahagytam a tekerést. Új erőt adott a sok bátorítás :) !

 

Nagyjából 1 hónap kellett, mire kitisztult teljesen a tüdőm! Jöttek a wattok és sikerült az FTP értékemet is feljebb tornászni (ez egy 20 perces teszt, ami alatt maximális terhelésen tekerek), ami már azt mutatta, hogy jó úton járunk! Egyre könnyebben tekertem az emelkedőket és sorra jöttek az egyéni rekordok is a Strava feltöltéseknél. Na erre nagyon jó ez az alkalmazás! Nem kell más, ha csak magaddal versenyzel nap mint nap, ez épp elég ahhoz, hogy mindig egy picit túllépd a saját határaidat!
Elkezdtük az igazán hosszú edzéseket. A 4 óráról egészen 8 órás edzésidőig emelkedtek a hétvégi kiírások. Néha komoly tervezést igényelt, hogy hová tekerjek el! Ezek az időtartamok, már egy maratonnál is hosszabbak voltak, ezért sokkal jobban rá kellett készülnöm, kajával, technikával és legfőképpen fejben! Egy kedves ismerősöm mondta egyik alkalommal, miután elmeséltem neki, hogy másnap Budapest-Győr-Budapest táv lesz a program, hogy „az is egy személyiségfejlesztő edzés lesz”! És milyen igaza volt! Ezeken az edzéseken már fejben is kotorászni kell néha a motivációt, de azt kell mondjam, ezek még egyszerűbbek voltak, mint néha egy-egy 2 órás combos wattos görgős edzés! Amikor egy ingerszegény kazánházban izzadsz azért, hogy a soha eddig nem látott watt értékeket kitekerd, az tényleg kemény volt, de mentálisan hihetetlenül megerősített. Volt olyan, amikor a 3×15 percnél, már a második etapnál éreztem, hogy ez durva lesz, ezért leegyszerűsítettem és percről percre haladtam előre. 1 perc, két perc, már a harmada, már a fele, stb…és a végén SIKERÜLT! Szerencsére épp akkor elég sok pozitív élmény ért az életemben, így a belső szép gondolatok keresgélésekor sok mindenbe tudtam kapaszkodni. Amikor letekertem, mindig egy kicsit bajnoknak éreztem magam, hogy újra és újra egyre nehezebb feladatokat tudok végigcsinálni. A görgő folyamatosan tanított is, hiszen előtte soha nem tekertem ilyen pedálfordulaton! István egyik előadásában olvastam, hogy a nyomaték a pedálerő és a pedálfordulatból tevődik össze, illetve azt is, hogy ha vki magasabb fordulaton is képes forgatni, akkor az „taktikai tartalék”, hiszen onnan még lehet kevesebb, de az alacsonyból már nem nagyon…
Volt persze olyan is egyszer, amikor lefulladt a görgő közben, de végül azt az edzést is letekertem teljesen…
István nem dicsért sokat, csak akkor, ha annak megvolt a helye! :) Hihetetlenül koncentrált volt végig és egy kicsit sem tért el soha a céltól. Egy edzőnek nem is lehet más a feladata, hiszen, ha láttam volna rajta bármilyen kis megingást, az rám is átjött volna…
Végig megvolt a bizalom, hogy az, amit ő elküld, mint edzés, az nekem jó lesz és szerintem ez az egyik legfontosabb egy edző-tanítvány kapcsolatban, hogy eljuss először odáig, hogy elhidd azt, amit az edző mond. A következő pedig az, hogy mindezt végig is csináld, de ne csak azért, mert most épp ez a kiírás, hanem azért, mert ez a célod és hónapokkal ezelőtt ezért kezdted el az egészet!

Az utolsó hetekben már speciálisan készültem, mindig kipróbáltam valamit edzésen. Ilyen volt például a zabkása, amit először Adri készített el nekem (azóta is azt a receptet követem :) ), vagy például a Biotech Arginin terméke, ami jó hatással van a savasodásra, de ugyanilyen a szódabikarbóna is.
Lassan azon kaptam magam, hogy egyre változatosabban eszem, sokkal több a zöldség, gyümölcs és persze a mennyiség is, hiszen egy-egy 8 órás edzésen több ezer kalóriát égettem el. Talán ez volt a legrosszabb, hogy szinte állandóan éhes voltam :) …arról nem is beszélve, hogy mindez közben mennyibe került! A sok zöldséget azért nem csak magamnak köszönhetem, Adrinak hála én is csak most kezdek el ismerkedni a töltött káposztán túli világgal! :)
Az utolsó edzésekre már összeállt a kép, rájöttem az egyes gyakorlatok és a korábbi válogatott görgős kínzások értelmére és még egy dologra!
Arra, hogy még mennyi mindenen lehetne fejleszteni! Hihetetlenül hangzik, de így van!
A 10 órás Marcali ráhangoló edzőverseny után például egyértelmű volt, hogy alkarra és tenyérre is „gyúrni” kell, mert a végére már alig tudtam fogni a kormányt…
Az egyes feladatoknál mindig próbáltam kreatívan hozzáállni, és amikor István megírta a 8 órás edzést, akkor kerestem egy a 24H pályához hasonló szintemelkedést tartalmazó edzőkört és versenyt szimuláltam. Szándékosan délután kezdtem, hogy belemenjek az éjszakába és lámpás tekerés legyen a vége. Éjfél után értem haza, aztán pár órányi alvás után megint mentem pár kört ugyanott. Ezzel teljesen egyértelmű visszajelzést kaptam a köridőkről és a másnapi fáradságról. Utóbbi elég érdekes volt, ugyanis a 8 órás szombati edzés után vasárnap még jobb köridőket mentem :) ! Ez újabb önbizalmat adott, és innen tényleg minden edzést élveztem és már nagyon vártam, hogy mindez mire lesz elég!
Az edzések közben számtalanszor eljátszottam bizonyos szituációkat, illetve azt, hogyan reagálom le őket, ha megtörténik. Ezzel is készültem fejben a váratlan eseményekre…
Hiába gondolok végig több mindent, ennek ellenére újabb és újabb dolgok jönnek elő, mint például az EB pálya. Bejáráskor konkrétan betojtam, hogy most akkor ezen kell nekem 24 órán keresztül tekernem???!!! Ki fogok nyúlni! Aztán higgadt fejjel végiggondoltam, és elkezdtem párhuzamokat vonni, hogy ezt a részt már letekertem a soproni DH pályán, azt a részt a Hármason, vagy a durva emelkedőt Pilisvörösváron és így már sokkal egyszerűbb volt az egész! Biztosan van olyan, ahol ezt tanítják, de én ezekre magamtól jöttem rá és így sokkal hatásosabb volt, mivel rögtön láttam, éreztem, hogy működik.
Az utolsó héten már csak a pihenéssel és a pakolással foglalkoztam. Ez is egy fontos dolog, hiszen egy ilyen versenyen rengeteg változó van a képletben. Ahhoz, hogy ezeket csökkenteni, vagy legalábbis uralni tudjam, végig kell venni a lehetséges dolgokat pontról pontra. Persze mindig marad valami váratlan, mint például tesó kocsijában a generátor probléma, ami miatt idegeskedtem, de erre meg ott voltunk ketten és megoldottuk „hozott anyagból” és talpraesetten a problémákat.
Sokat tanultam ebből a fél évből, leginkább magamról, ahogyan az egyes szituációkat megoldottam, vagy éppen megéltem egy-egy edzést. Jó érzés az egy versenyen (például a 10H volt ilyen), amikor tudom magamról, hogy mire vagyok képes (mert előtte edzésen már megcsináltam) és nem ijedek meg egy kicsit nagyobb tempótól, amit épp a versenyzőtársak diktáltak. Sőt, kicsit átgondolva a dolgot, rögtön átfordítottam a javamra és kicsivel később már belülről tudtam irányítani az eseményeket.
Az EB-n ez persze teljesen más volt, mivel ott nagyon komoly mezőnybe kerültem és senkit sem ismertem. Csak magamra és tesómra számíthattam, no meg arra a fél évnyi edzésmunkára, amit előtte végigcsináltam. Ott, igazából csak az volt a lényeg, hogy először is nőjek fel a feladathoz azon a pályán, majd végigcsináljam úgy, hogy a legtöbbet kihozzam magamból!

Úgy gondolom, ez sikerült, mivel így, ennyire kevés pihenővel és alvás nélkül még nem tekertem le egy 24H versenyt sem és megint láttam pár olyan versenyzőt, akire fel lehet nézni és példaképként állíthatom magam elé.

Nagyon köszönöm a segítséget a MESTERnek, Szöllőssy Istvánnak, aki ide eljuttatott és mindazoknak, akik elláttak közben sok-sok pozitív gondolattal, hogy végig tudjam csinálni az edzéseket!

Próbáljátok ki ti is, milyen egy igazán jó edzővel együtt dolgozni, és soha nem feledjétek el, mi is a célotok, amiért küzdötök nap mint nap!

KakLac

 

 

 

 

 

Hirdetések

Bejelentkezés