Blog

Nemrég levelezésbe bonyolódtam Dr. Andrew Coggan professzorral, amikor is adatokat kért egy kutatásához, ami a VO2max pontos becsléséről szól teljesítménymérők adatai alapján. Akkor hívta fel a figyelmem egy hamarosan megjelenő, vele készült interjúra, amit annyira érdekesnek találtam, hogy egy az egyben felrakom most ide. Kiderül csak elhúzták a mézesmadzagot a nagyközönség orra előtt, de megér egy misét... 

A cikk a cyclingnews-ban jelent meg.

Öt kulcsfontosságú érték Chris Froome fiziológiai adataiból

(Forrás: http://www.chris-froome.com/index.php/news/48-analysis)

Bár Chris Froome nyilvánosságra hozta a teljesítménydiagnosztikai adatait, remélve, hogy így majd elhallgattatja a kritikusait, az Esquire magazinban megjelent információk csak arra voltak jók, hogy újabb kérdéseket vessenek fel. 

Cyclingnews megkérdezte Dr. Andrew Coggan professzort a Washingtoni Orvosi Egyetemről (aki társszerzője a Training and Racing with a powermeter című könyvnek), hogy árulja el, mit tud kiolvasni az adatokból, mitől lehet Froome ennyire domináns kerékpáros?! Amellett, hogy Coggan egyetértett más szakértők véleményével, amint azt a korábban nyilatkozó Frederic Grappe a FDJ teljesítménydiagnosztikai igazgatója elmondta: Froome kivételes fiziológiájú mint Grand Tour győztes, különösen ha a VO2max 2007-es értékeit a mostanival vetjük össze; Coggan felvetett néhány további érdekességet. 

Az erős szív

A testnek oxigénnel kell ellátnia a munkát végző izmokat, hogy azok teljesítményt tudjanak leadni. Ezt az oxigént a vörösvértestekben található hemoglobin szállítja, melyet a szív az artériákon át pumpál a lábba. Ezután az oxigén energia előállításra használódik fel, melyet az izmok hasznosítanak. Mindebbe számos tényező beleszólhat: a hemoglobin mennyisége, a pulzus, a vér mennyisége melyet a szív pumpál, vagyis a verőtérfogat.

Froome-nak meglehetősen alacsony a szívfrekvenciája. A GSK-ban elvégzett teszt alapján a legmagasabb lépcsőnél is (425 watt) csak 138 bpm volt. Froome maximális pulzusszáma állítólag 174, bár a kutatók nem adtak meg maximális értéket a mostani jelentésükben. Hemoglobinja 15,3 g / 100 ml a 2015-ös Tour de France-on (2015.07.13) vett minta és a GSK-ban, a teszt másnapján (2015.08.20) mért adatok alapján.

Mindezek tükrében Coggan arra következtet, hogy Froome pulzusa mind szubmaximális, mind maximális terhelésnél sokkal alacsonyabb az átlagosnál, ami arra utal, hogy magas a verőtérfogata.

"Még a nyugalomban mért 15,3 g / 100 ml-es érték ellenére is... ez azt mutatja, hogy nagyon magas a verőtérfogat. Különösen, ha a feltételezett maximális 174 ütés / perces pulzust nézzük... úgy vélem, szívének maximális perctérfogata 32.8- 36,9 l / perc lehet, így csúcsterhelésnél a verőtérfogat 188-212 ml / BPM. Ez az érték közel van a felső határhoz, de még nem lépi át a normálisnak mondható szint felső határát."

Coggan, aki maga is master szintű kerékpáros, elmondta, hogy amikor annyi idős volt mint Froome, a verőtérfogata 175 ml / BPM volt.  

"Nem találom meglepőnek a különbséget teszten és a versenykörülmények között mért pulzusértékek között, mivel a pulzuslépcső teszt alatt sokszor másképp viselkedik, előfordul kardiális elcsúszás (cardiac drift) a verseny alatt,  és a pulzus amúgy is napról napra változhat, stb."

Watt / kg 

Froome vézna karjai és inas lába a Tour de France alatt jól mutatja, hogy igen alacsony lehet a testzsírszázaléka, és nem is kérdés, hogy a zsírszázalék csökkentése a sovány izomzat megtartása vagy akár növelése mellett igen jó hatással van a teljesítményre. Emelkedőn a teljesítmény-tömeg arány a meghatározó, ami fontos, és mivel Froome teljesítménye viszonylag egyenletes volt, a súlycsökkentés hatékony módja a teljesítménynövelésének. 

Sok kerékpáros szembesült már a fogyás okozta teljesítménycsökkenéssel, de Coggan szerint: "Habár igen nehéz zsírt vesztenünk úgy, hogy közben az izom megmaradjon, ez mégsem lehetetlen, különösen, ha a fogyás fokozatos, és a diéta a megfelelően kemény edzéssel párosul."

Az olvasókat biztosan meglepte Froome augusztusban mért testzsírszázaléka 9,8%. Coggan kifejtette, hogy a kutatók "gold standard-nak" számító kettős energiájú röntgensugár-abszorpciometriával (DEXA) mérték ezt az értéket.

"A pontosság egyrészt függ a nyers adatok értékelésére használt algoritmustól, ami gyártónként változó, másrészt akár a különböző szoftver verzióktól is ugyanazon szkenner használatakor. Mindettől függetlenül, a mért 9,8% azt mutatja, hogy a tesztek idején 8 és 12 % között lehetett."

2007-ben 16,7%-os értéket adtak meg, de ez a mostani adatok tükrében használhatatlan érték, hiszen nem tudhatjuk milyen módszerrel mérték mindezt. Mindezektől függetlenül "a testösszetétele ránézésre mit sem változott az évek alatt, ami megnyugtató."

Hiányzó információk

A kerékpáros teljesítmény a maximális oxigénfelvevő képesség (VO2max) és a hatékonyság kombinációja, de a GSK teszt nem tartalmazta az oxigén-szén-dioxid mérés értékeit, és RER értékeket sem, pedig ezek jól mutatják a hatékonyságot.

Grappénak ugyanez volt a kifogása, amikor a vizsgálatot kritizálta: "emelkedőn nem ugyanúgy állítod elő ugyanazt a wattot 23 vagy 21%-os hatékonysággal."

Coggan egyetértett. A tanulmány megadta ugyan Froome VO2max értékét, és a teljesítményadatokat, de amikor Froome szubmaximális erőkifejtésen halad, nem tudhatjuk, mekkora az adott teljesítményhez tartozó maximális aerob kapacitása, mivel hiányoznak a RER értékek.

"Ez alapján már meg lehetett volna becsülni, hogy egy-egy mászáskor a VO2max hány százalékán halad. Az a helyzet, hogy nem tudhatjuk, hogy a közzétett teljesítményt - ami egyébként korrelál az emelkedőkön megfigyelhető haladási sebességével - az igen magas oxigénfelvevő képességének köszönheti, a hatékonyságának, vagy ezek kombinációjának?"

Más szóval Froome nagyon hatékonyan kerékpározik, esetleg igen jól teljesít közel a maximumához, vagy mindkettő?

Laktát küszöb

Coggan megjegyezte, hogy a GSK abbahagyta a mérést, amikor Froome már majdnem elérte a maximumát, ami azt eredményezte, hogy az adatok alulbecsülték a laktát küszöbét. A teszt során mért legmagasabb érték 425 watt volt, ami Froome-nak az RPE skálán 17 lehetett a maximális 20-ból, továbbá a pulzusa is csak 138-ig ment fel.

Ha Froome-ot nem állítják le, a szívverése tovább emelkedett volna, a teste egy idő után annyi laktátot termelne, hogy az már felhalmozódik, ami fáradtsághoz vezetne. Coggan szerint ez egy teljesértékű görbét eredményezett volna, ami a Dmax metódust használva pontos értékelést tett volna lehetővé.

"A GSK labor leállította a tesztet 425 wattnál, ahelyett, hogy kifulladásig ment volna. A legmagasabb laktát érték 4.37 mmol/L volt, ami természetesen alacsonyabb, mint amire Froome képes. Nem hiszem, hogy ez nagy probléma. Elképzelhető, hogy a Dmax metódust csak utólag kívánták alkalmazni, vagyis többféle metódussal akarták megmutatni, hogy nem trükköznek az adatokkal"

Hiányos információk 2007-ből

Mivel a 2007-es Lausanne-i mérés után csak a csúcsteljesítmény leadást és a Vo2max-ot tették nyilvánossá, nehéz a mostani, 2015-ös adatokkal összevetni ezeket, állítja Coggan.

"Nem szerencsés, hogy az UCI tesztek 2007 során nem tartalmaztak semmiféle szubmaximális értékelést, csak a vita maxima teljesítményt, és a Vo2max-ot. Ez szinte lehetetlenné teszi, hogy megmondjam mennyit javult a teljesítménye a közbeeső időszakban, vagy azt, hogy mindez a javulás köszönhető a küszöbteljesítmény változásának a Vo2max-hoz képest, és/vagy a javuló hatékonyságnak, nem is beszélve a fogyásról."

"Feltéve, hogy a közölt adatok pontosak, azt kell hogy mondjam, a teljesítménye - legalább is az emelkedőkön - határozottan javult, köszönhetően a súlyvesztésnek, és mindehhez hozzá tehetett a magasabb LT teljesítmény és hatékonysági érték is. Sokkal inkább az előzőre tippelek, de mivel 2007-ben a küszöböt nem, és a hatékonyságot pedig még sosem mérték, lehet ez utóbbiak nem is változtak egyáltalán. "